Kálnoky László: Véríz (XII. 3.)

Emlékszem ízére a vérnek,
mikor, néhány nappal műtét után,
fuldokolva ébredtem éjszaka, és undorító,
vasízű vért köhögtem keservesen a tálba.
De nem feledtem el a friss vér
eleven, sós ízét sem, mikor
egy lánnyal egymás ajkába haraptunk
csók közben, esőzuhogásban, egy kapualj
sötétjében, ahová nem tudnék
visszatalálni többé,
még hogyha ezen múlna is mindkettőnk élete

I recall the taste of blood, when,
some days after an operation
I awoke choking in the night, and coughed
some disgusting, metallic-tasting blood
into the dish. But I have not forgotten
the lively, salty taste of fresh blood either,
when a girl and I bit each other's lips
whilst kissing, during heavy rain,
in the dark of a doorway,
which I could not find now,
even if both our lives would depend upon it.