Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Kántor Péter: A názáreti ember

Kántor Péter portréja

A názáreti ember (Magyar)

Úgy vezetett, mint egy vak.
Nem nézett se jobbra, se balra.
Csak nyomta a gázt
a názáreti ember.
Mint aki előre látja a jövőt.
Uram Atyám!
Meg akart váltani mindenkit.
Ez volt a fixa ideája, a megváltás.
Próbálom definiálni, mi lehet az.
Egy szem krumpli.
Kinyújtott kéz.
Ráadás nyári este,
Betelt pohár.
Betelt neki a pohár.
Mi pedig itt vagyunk általa megváltva,
a születése utáni 2000. év végén
(már amennyiben jól lett kitöltve
a szül. év rubrika,
ami fölöttébb kétséges).
Néhanap gondolunk rá,
amikor piszkáljuk az orrunkat,
vagy a körmünket vágjuk
és mellészalad az olló,
vagy nézzük tévén, hogy ölik egymást
atyjafiai és a filiszteusok.
(Egyébként Deliláról
már kezdetben is látszott,
nem az a fajta perszóna, aki
valaha is belefáradna,
de Sámson haja is mindig újranő,
mint a szappanoperákban a szerelmi szál.)
Bizony, gondoljuk, és tovább
kergetjük magunkat a pályán.
Egy gellert kapott labda száll felém,
amibe, jobb híján, én is belebaszok,
amitől persze még inkább gellert kap.
Azt mondják, valahol van egy kapu is,
és ő áll a kapuban,
abban a furcsa pózban.

 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttp://www.helyzetember.hu/

L’uomo di Nazareth (Olasz)

Conduceva come un cieco.
Senza guardare né a destra né a sinistra.
L’uomo di Nazareth
premeva solo sul gas.
Come colui, che prevede il futuro.
Signore Padre mio!
Voleva redimere tutti quanti.
Questa era la sua idea fissa, la redenzione.
Sto cercando di definire, che cosa potrebbe essere.
Una patata.
Mano tesa.
In sovrappiù di sere d’estate,
Bicchiere colmo.
Per lui il bicchiere è colmo.
E noi invece siam qui da lui redenti,
alla fine dei 2000 anni dopo la sua nascita,
(qualora è stato ben compilato
la rubrica della sua nascita,
ch’è altamente improbabile).
A volte lo pensiamo,
quando scaccoliamo il naso,
o tagliamo le unghie
e le forbicine incidono la carne,
o guardiamo alla tivù come i fratelli
e i filistei s’uccidono a vicenda.
(D’altronde di Dalila si capiva
sin dall’inizio, che
non è quel tipo di persona,
che si stancherebbe mai,
ma anche i capelli di Sansone ricrescono di nuovo,
come nelle tele novelle le fila dell’amore.)
Eh già, pensiamo, e continuiamo
a rincorrerci sul percorso.
Una palla deviata vola verso di me,
a cui, in mancanza di meglio, anch’io assetto un colpo,
che rende ancor più grande la sua deviazione.
Dicono, da qualche parte v’è anche una porta,
e che lui stia, in quella strana posa,
fermo nella porta.
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap