Kányádi Sándor: Would Be Nice ... (Jó volna Angol nyelven)

Jó volna most egy szénaboglya
karjába dőlni, úgy, mint régen,
amikor apám megvert, és sírni,
kisírni magam lágy ölében.

Vegyülnének hajamba zörgő,
rakoncátlan, tört szénaszálak,
a forró könnyeim a boglya
ezer ujja közt szétfolynának.

És sírástól fáradt, zokogás rázta,
már szinte halni való testtel
elaludni a boglya karján,
aludni, míg leszáll az este.

Would be nice to fall into the arms
of a haystack, as in days long past,
when my father beat me, and to cry,
cry in its gentle lap, downcast.

Unruly, rattling, broken stalks
of straw would weave into my hair,
among the heap’s myriad fingers
my warm tears streaming everywhere.

Weary from crying, shaken by grief,
with a body on the verge of death
to drift off to sleep in its arms,
to sleep, until dusk draws its last breath.