Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Kótay Lajos: A futóbab

A futóbab (Magyar)

Magasra kúszott a futóbab,

És a karó hegyét elérve,

Magát virággal ékesítvén

Vígan tekinte a vidékre.

„Ah istenem, — mily nagyszerű ez,

Mily édes üdv emelkedésem;

Lám, nem kellett megszégyenítő

Göröngyök közt maradni még sem.

Itt megmutatni a nagyoknak,

Kik fenn pompáznak és ragyognak,

Hogy én se vagyok éppen semmi,

S akarnék még többecske lenni!”

 

Mig igy hizelg önnön magának,

Épitve füstre fellegvárat,

Az illatos diófa lombja

így szól hozzá közel hajolva:

„Ugyan mondd meg, mióta s honnan

Vagy a karóval oly viszonyban,

Hogy, — szavammal senkit se sértsek, —

Ti éjjel-nappal együtt éltek!“

 

»Ah kedvesem, — a kérdő szóra

Futóbab könnyedén igy szóla, —

Csak nem soká, hogy megszülettem,

Egy délután szomszédja lettem,

Még semmi baj nem ért miatta,

Békés szomszéd az Istenadta !”

 

„És semmi más, — szól a falombja,

Mért tartod hát úgy átkarolva,

Százszor meg százszor átölelve

És mintha benned élne lelke,

Minden levélkéd takarója,

Mely a széltől melegtől óvja!”

 

„Tévedsz nagyon, tévedsz felettébb,

S másként ismersz meg, úgy lehet még;

Igaz, hogy rá vagyok borulva,

S mivé lennék lemondva róla? . . .

De én csak eszköznek tekintem,

S ez még nem vonzalom szerintem.”

 

,És tudja, hogy czélod bolondja ?“

Kérdezte ismét a fa lombja.

 

„Dehogy, dehogy — felel futóbab —

Miként a zárról a rugónak,

Vagy egymásról fogalmok sincsen

S nem tépelődnek a kilincsen ;

Belátnád, ha helyemen volnál,

Hogy ostobább nincs a karónál.”

 

Nem ur a legszebbik futóbab,

S a néptömeg illik karónak.

 



FeltöltőMucsi Antal
Az idézet forrásaNagybánya és vidéke
Megjelenés ideje

Die Stangenbohne (Német)

Die Stangenbohne kroch nach oben,

‘d, wenn die Spitze des Pfahls erreichte,

hat sie dort sich mit Blumen geschmückt,

glücklich blickte sie in die Weite.

„Ach mein Gott, wie wunderbar ist, auf

süssen Erlösung aufzusteigen;

Schau, es musste mir nicht peinlich sein,

nicht zwischen den Erdschollen bleiben.

Oben sein, den Grossen zu zeigen,

die hochklettern, um gross zu scheinen,

dass ich einfach nur eine nichts bin,

und ich habe noch viel mehr in Sinn!“

 

Solange sie selbst so schön schmeichelt,

eine Hochburg auf dem Rauch speichert

das Laub des duftenden Walnussbaums

mit sachtem Worten ins Ohr ein Schmaust:

„Komm, sag es mir seit wann und woher

hast mit der Stange intim Zonen,

dass ich nicht beleidigend scheine, -

du weiss es sicher was ich meine!“

 

 „Ach mein lieber – zu deinen Worten

antwortet die Stangenbohne –

kurz darauf, dass ich geboren war,

wurde am Nachmittag mein Nachbar,

daran ist noch nichts auszusetzen,

gute Nachbar sind nicht zu ersetzen!“

 

„Und sonst nichts mehr, – fragte der Nussbaum,

also warum umarmst ihn als Saum,

Hunderte Mal so fest umarmen

hast mit seiner Seele erbarmen,

mit deinen Blättern deckst du ihn zu,

was von der Wind, und Wärme abhält!“

 

„Du liegst falsch, du liegst überaus falsch,

du hast mich doch ganz anders erfasst;

ist wahr, ich wollte’ es umwickeln,

warum sollte ich drauf verzichten?

Doch ich benutze ihn nur als Geck,

wir wissen: Das Ziel heiligt den Zweck.“

 

„Er ist nur der Narr deines Zieles?"

Fragte das Blatt des Baumes wieder.

 

»Nein, Nein – sagte die Stangenbohne –

die Feder weiss nichts vom Schlosskrone,

die rechte weiss nie von der linke

‘d sie denken nicht an der Türklinke;

du würdest sehen, wenn ich du wäre,

dass kein töricht’r als ein Pfahl gäbe.”

 

Stangenbohne ist keine Drohne,

doch das Volk passt zu Stangenbohne.

 

 



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap