Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Kölcsey Ferenc: Himno (Himnusz Eszperantó nyelven)

Kölcsey Ferenc portréja

Himnusz (Magyar)

A magyar nép zivataros századaiból.

 

Isten, áldd meg a magyart

Jó kedvvel, bőséggel,

Nyújts feléje védő kart,

Ha küzd ellenséggel;

Bal sors akit régen tép,

Hozz rá víg esztendőt,

Megbünhödte már e nép

A multat s jövendőt!

 

Őseinket felhozád

Kárpát szent bércére,

Általad nyert szép hazát

Bendegúznak vére.

S merre zúgnak habjai

Tiszának, Dunának,

Árpád hős magzatjai

Felvirágozának.

 

Értünk Kunság mezein

Ért kalászt lengettél,

Tokaj szőlővesszein

Nektárt csepegtettél.

Zászlónk gyakran plántálád

Vad török sáncára,

S nyögte Mátyás bús hadát

Bécsnek büszke vára.

 

Hajh, de bűneink miatt

Gyúlt harag kebledben,

S elsújtád villámidat

Dörgő fellegedben,

Most rabló mongol nyilát

Zúgattad felettünk,

Majd töröktől rabigát

Vállainkra vettünk.

 

Hányszor zengett ajkain

Ozman vad népének

Vert hadunk csonthalmain

Győzedelmi ének!

Hányszor támadt tenfiad

Szép hazám kebledre,

S lettél magzatod miatt

Magzatod hamvvedre!

 

Bújt az üldözött s felé

Kard nyúl barlangjában,

Szerte nézett s nem lelé

Honját a hazában,

Bércre hág és völgybe száll,

Bú s kétség mellette,

Vérözön lábainál,

S lángtenger fölette.

 

Vár állott, most kőhalom,

Kedv s öröm röpkedtek,

Halálhörgés, siralom

Zajlik már helyettek.

S ah, szabadság nem virúl

A holtnak véréből,

Kínzó rabság könnye hull

Árvánk hő szeméből!

 

Szánd meg Isten a magyart

Kit vészek hányának,

Nyújts feléje védő kart

Tengerén kínjának.

Bal sors akit régen tép,

Hozz rá víg esztendőt,

Megbünhödte már e nép

A multat s jövendőt!



Az idézet forrásahttp://www.himnusz.hu/

Himno (Eszperantó)

lla tempestaj centjaroj de la hungara popolo

 

La hungaron benu, Di',

per gajec', per spikoj,

sirman brakon tenu, Di',

kontraií malamikoj.

Nin delonge siras sort',

donu gajan jaron,

por Pasint' kaj por Estont'

punis vi l' hungaron.

 

La praulojn portis vi

al Karpatoj gvide,

belan hejmon tie ci

donis vi konfide.

Kie Tisza kaj Danub'

fluas kun mugado,

floris la heroa trup' :

gento de Arpado.

 

Per vi rice tra l' Eben'

ondis orspikaro,

ce Tokaj per via ben'

gutis la nektaro.

Ofte de l' sovaga turk'

prenis ni trofeon,

gemis Vien', fiera urb',

Matias-armeon.

 

Sed ni pekis. dermis en

vi koler' kaj dubo,

kaj vi fulmojn jetis, jen,

el tondranta nubo.

Jetis vi kun sibla flug'

sagojn de tataroj,

poste ni sub turka jug'

gemis dum centjaroj.

 

Ho, tre ofte en ci land'

super niaj ostoj

sonis turka vento-kant'

flirtis cevalvostoj.

Ofte vin, patruj' ! la id'

vundis per armiloj,

igis vi pro fil-perfid'

la cindruj' de l' filoj.

 

Kasis sin la rifugant',

grote glav' lin trafis,

kuris, kaj en hejma land'

hejmon li ne havis.

Sekvis lin tra val' kaj mont'

dub', cagren', amaro,

ce l' piedoj sanga ond',

supre fajromaro.

 

Fortikajo? Nun ruin'

Flirtis gojhumoro?

Jen, nun anstatauas gin

lamentad', stertoro.

Ho, liber' ne germis el

sangversita tero, falas

arda larmo de l'

prema mallibero.

 

Ho, kompaton havu, Di',

inter ci pereoj,

ho, hungaron savu, Di',

el la mar' de l' veoj !         

Nin delonge siras soet',

donu gajan jaron,

por Pasint' kaj por Estont'

punis vi l' hungaron.



FeltöltőKárpáti Göttler László Antal
Az idézet forrásaHungara Antologio
Könyvoldal (tól–ig)60-61
Megjelenés ideje

minimap