Kőhalmi Ildikó: Varázsdoboz

északi fal
álom fergeteg jégbontó hava
kemény vizek erős szelek nyűtt hajtásvonal
hideg nehézkes hajnal mint öreg divatjamúlt
nagykabát a muszáj a kell a szűkös zárt terek
mintha sohase akarna engedni a szorításból
latyakszürke ólomszürke türelmetlen szürke
míg egy utólag visszakereshetetlen délután
érvényüket vesztik a mindenkori telek

keleti fal
kikelet szelek ígéret hava
olvadáspont kiengedés felengedés és rajta túl
a fény minden irányú hosszanti kiáradása
épp mint a remény és ahogy a súlyok
cipelésének vége megkönnyebbül a hát és
felszabadulnak a vállak kipattannak a
szemek a láthatatlanra titkok formálódnak
és a tudatalatti bolond fészkelődésbe kezd

déli fal
napisten áldás új kenyér hava
a szabadság hegyeinek viszontölelése késő
éjszakába nyúló városok ritmusváltás
hiteles mosoly és az öröm limitált kiadású
számozott példányai napsütés melege a
utcaköveken akár ugróiskola vagy céltalan
csatangolás csak úgy a kaland kedvéért
a szív teljes korlátlansága világ a világ

nyugati fal
földanya magvető enyészet hava
mikor a mindennapi dolgok gyöngyei
felfűződnek a megszokott szálra s egyre
szorosabban követik egymást egyre kisebb
egyre kevésbé szerethető tereket járunk be
ugyanazok a körök konok egyhangúságban
végül egy időn kívüli azonosítatlan hajnalon
csak eltűnünk az égbolt párás lépcsőfokain