Kalász Orsolya: küszöbök

Kell egy ajtó,

kell a kicsivilágnak határa,

a küszöb is,

átlépve megérezd,

valahogy másképp lehetsz itt akár védtelen is.

Csupán erre következtess a küszöbből,

ne hidd, hogy valaki otthonába lépsz,

hogy itt és most önfeledtebben rendelkezne bárki is

a dolgok felett, nem, nem, nem,

vázlatok csupán:

a gyertyafényes terített asztal, a lámpa fénykörében

sugárzó mandarinokkal teli ezüsttál,

a szelíden kopottas bársony székek, a zene,

a szép zene....

lehetőségek, ajánlatok.

Így képzelem a megérkezést a szenvtelenül

bonyolódó világból,

a bátórító, nem elbátortalanító küszöböt,

vágyküszöböt, szóküszöböt, érintésküszöböt,

az énküszöböt, amin átlépve mondhatom:

Rendelkezz velem!

A lélegzetelállító határátlépést,

ha megteszed.

Die kleine Welt, das Weltchen, braucht eine Tür,

eine Grenze, auch die Schwelle ist für dich, 

damit du sie übertretend spüren kannst, dass du hier

irgendwie anders, auch schutzlos sein kannst.

Nichts anderes soll dir die Schwelle sagen,

glaub nicht, dass du ein Zuhause betrittst

wo es jemanden gibt, der selbstvergessen

über die Dinge herrscht. Nein, nein, nein,

es sind nur Entwürfe: Der gedeckte Tisch

mit den Kerzen, die strahlenden Mandarinen

im Lichtkreis der Lampe, die gezähmten Samtsessel

und die Musik, die schöne Musik, alles nur Entwürfe, Fragen.

So stelle ich mir die Abreise aus einer Welt vor,

die schon aus Gleichgültigkeit immer komplizierter wird.

Die ermutigende und nicht verunsichernde Schwelle,

die Sehnsuchtsschwelle, die Wortschwelle, die Tastschwelle,

die Ichschwelle, die man übertritt und sagt:

Verfüge über mich! Atemberaubender Grenzübertritt,

wenn du es wagst.