Kamarás Klára: Messaggio a distanza (Üzenet a távolba Olasz nyelven)

Ne mondd ki azt a szót, hogy állomás,
és azt se halljam többé, hogy vonat,
hogy fehér kendő lobog… Bármi mást
mondhatsz. A nevem, vagy neved.
Jaj, a kanyar elnyelte… elveszett…
Még most is látom, egy kendő lobog,
és bár tudom, ott vagytok boldogok,
csak a lobogó fehér kendőt látom,
és zokogok, csak zokogok.

Non pronunciare più la parola: stazione,
non voglio sentir neppure la parola: treno,
e che sventola un fazzoletto bianco… Puoi dire
qualunque altra cosa. Il mio nome o il tuo.
Ahimè, l’ha inghiottita la curva… è perduto…
Lo vedo ancor, un fazzoletto che sventola,
e sebbene io sappia, che là siete felici,
vedo solo lo sventolio del fazzoletto bianco,
e singhiozzo, singhiozzo senza sosta.