Kamarás Klára: Mesaj în îndepărtare (Üzenet a távolba Román nyelven)

Ne mondd ki azt a szót, hogy állomás,
és azt se halljam többé, hogy vonat,
hogy fehér kendő lobog… Bármi mást
mondhatsz. A nevem, vagy neved.
Jaj, a kanyar elnyelte… elveszett…
Még most is látom, egy kendő lobog,
és bár tudom, ott vagytok boldogok,
csak a lobogó fehér kendőt látom,
és zokogok, csak zokogok.

Nu rosti acel cuvânt, gară
şi să n-aud niciodată, tren,
căci batista albă fâlfâie…Evocă
orice altceva. Numele-ţi sau numele-mi.
Vai curba l-a înghiţit…se pierduse…
Şi acuma văd, o batistă fâlfâie,
chiar dacă ştiu, fericiţi acolo sunteţi,
doar batista albă văd ce fâlfâie,
şi eu plâng, doar plâng în hohote.