Kamarás Klára: Őrizz meg

Borongós árnyékkal szívemben
járom a kertet őszi csendben…
Búcsút veszek lombtól, virágtól…
maroknyi léttől… csalfa nyártól…
Tőled még nem.
Kérj, hogy maradjak…!
Aki voltam… s aki vagyok ma,
őrizz meg annak.

Con l’ombra cupa nel mio cuore
cammino nel giardino in silenzio autunnale…
mi congedo dalla fronda, dal fiore…
dalla manciata di vita… dall’estate mendace…
Da te non ancora.
Chiedimi, di rimanere…!
Preservami, per quel, che sono stata…
e per quel, che oggi sono.