Kamarás Klára: Il grembiule di mia madre (Anyám köténye Olasz nyelven)

Emlékek között foszló kelme...
de szép is volt anyám szerelme!
Soha nem járt ő feketében,
pedig fagy fészkelt bús szívében.
 
Köténye tele volt virággal,
százszorszéppel és tulipánnal.
Fekete éjben virágillat,
viharfelhők közt is volt csillag,
mert bánatát szívébe zárta,
ne lássa senki, milyen árva.
 
Jól emlékszem, hitt benne végig,
hogy fel fog szállni, fel az égig,
s két füstös felhő fenn az égen
összefonódik újra, szépen.
 
 

Tra i ricordi tessuto sfilacciante…
quant’era bella l’amore di mia madre!
Vestito nero non l’aveva mai indossato,
seppur nel suo cuore s’annidasse il gelo.
 
Suo grembiule era pieno di fiori,
di pratoline e di variopinti tulipani.
Profumo dei fiori nella notte nera,
una stella anche tra nubi in tempesta,
sua tristezza chiusa dentro il cuore,
che la sua solitudine nessuno veda.
 
Mi ricordo bene, credeva fino in fondo,
che si sarebbe ascesa fino al cielo,
e lassù nel cielo le due nuvole fumose
si sarebbero nuovamente intrecciate.