Kamarás Klára: Könyörgés reményért

Most már tudom, hogy a való világ
nem rím, nem fény, nem forró pillanat.
Most már tudom, hogy mindaz, ami áll,
Összeomolhat mind egy perc alatt.
 
Tudom, hogy a könny, munka és kacaj,
a kincs, tudás, a vágy, a szív, az ész,
ha nincs előttünk cél, hit és remény,
a semmibe, a múló ködbe vész.
* * *
Uram, ha vagy, ne adj mást, csak reményt!
A hitet megteremtem majd magamnak,
a ködön át az utat megtalálom,
és meglelem a célokat … ha vannak.

Știu deja că lumea înconjuratoare
nu e rima, lumina, clipa-mbietoare
Știu deja, că tot ce e creat
Într-un minut poate fi spulberat.

Știu că lacrimile munca și râsul
comoara, știința, dorința, inima visul
dacă nu avem un scop, un crez și o speranță
se volatilizează,  le-nghite abisul.

Doamne, de ești, nu-mi da decât speranță
Credința singur mi-o voi clădi
prin ceață îmi voi găsi și drumul
Iar țeluri - dacă sunt-  le voi găsi.