Kamarás Klára: Paradicsomi történet

A kígyó épp az almafára mászott,
hogy  magasabbról lássa a világot.
Meglátva Évát új ötlete támadt:
Jobb tréfa lesz ez! Tovább minek másszak?

„Figyelj leányom, itt e bűvös alma,
ha megeszed, megdől az Úr hatalma
Te uralkodsz Ádám s a Föld fölött,
főangyal lehetsz angyalok között.

Egyedül én leszek, aki irányít!”
Éva gondolkodott még egy parányit,
majd lesütötte szendén szép szemét.

„Én éhgyomorra almát sosem ettem,
de ebéd után… ez lesz majd desszertem!”
…és leharapta a kígyó fejét.

Tocmai pe un măr s-a urcat şarpele,
ca lumea s-o vadă de la înălţime.
Văzând-o pe Eva i-a venit inspiraţia:
Ei, ce zici de o glumă!  De ce m-oi căţăra?

„Ascultă fato, ce zici de aceste magice mere,
de le mănânci, putererea Domnului va piere.
Peste Adam şi-ntreaga Lume tu vei domni,
chiar şi arhanghel printre ingeri poţi fi.

Eu voi fi singurul care va dirija!”
Eva puţin pe gânduri sta,
apoi blândă şi-a închis ochii.

„Eu pe stomacul gol măr nicicând n-aş mânca
dar după masă de ce nu…ca desert l-aş accepta!”
…şi-ndată i-a muşcat capul şerpii.