Kamarás Klára: Sok év után

Mögöttem kihűlt lábnyomok.
Mindegy, mi volt, még itt vagyok.
Sok év, sok láz, sok veszteség…
Én nem tudom, talán az ég,
felhők, virágok, illatok
tudják, mi az, mit itt hagyok…
Zsákomban versből egy halom,
hogy mennyit ér, nem tudhatom,
remélem, több a semminél,
de sosem ebből lett kenyér,
így vállalhatom biztosan,
érdek nélkül minden szavam.

Behind me footprints cold and pale.
In spite it all, I still prevail.
The years, losses, the fever highs...
I do not know, perhaps the skies,
the clouds, the scents, and flower-kind
will know what I had left behind…
A heap of verse within my sack,
what is its worth? I can't keep track,
It's not a lot, perhaps a bit,
but I've not earned my bread from it,
so I can surely claim as mine,
sans interest, every word and line