Kamarás Klára: Tél közepén

Még túl hosszú a tél:
ez január,
s beláthatatlan a hóförgeteg.
Világunk álma mély,
és dermedő
minden tavaszra váró gondolat,
de hinni kell,
mert egyszer minden bánat véget ér.
Legyen bár hóözön,
jég, fagy, lavina, köd:
a Nap előbb-utóbb kisüt,
és az ágak között
bimbózik a remény.

L’inverno è troppo lungo ancora:
questo è gennaio,
tormenta di neve infinita.
E’ profondo il sonno del nostro mondo,
è assiderante
ogni pensiero in attesa della primavera,
ma bisogna credere,
perché un giorno ogni tristezza avrà fine.
Che sia slavina di neve, ghiaccio,
gelo, valanga, nebbia:
prima o poi sorgerà il Sole,
e tra i rami
germoglierà la speranza.