Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Karinthy Frigyes: The child is restless these days (A gyermek mostanában nyugtalan Angol nyelven)

Karinthy Frigyes portréja
Kery, Leslie A. portréja

Vissza a fordító lapjára

A gyermek mostanában nyugtalan (Magyar)

Kit lelkem mélyében elrejtve hordok
A gyermek mostanában nyugtalan, -
A gyermek, kit csak én tudok magam,
Haragszik.

Sír és liheg - dobban szivembe' szíve,
Arcáról eltünt a szelíd mosoly -
Ráncolja rám nagy homlokát és oly
Mogorva.

Én járok és csinálom, ami dolgom
És mondom jóestét és jónapot
És merre megy? És ön mennyit kapott
Belőle?

Ahol a villamos megáll, én is megállok
A kémények közül kinéz a Hold
Alatta állok én s a szürke bolt
Fölötte.

Kinéz a hold. És vár. Én visszanézek,
A tekintete egyre tétovább; -
Már nedves és felhős - nem megy tovább,
Kicsordul...

A fordulónál pénzt veszek elő,
A szél hajambakap, mint könnyü kéz, -
Megfordul és szájtátva visszanéz:
Hát nem jössz?

A sziklaszirtre némán tűz a nap
És nincs, aki belőle bort ereszt -
Csúcsán mohos, penészes kőkereszt -
Tovább mék.

Este az ajtóban kulcsom csikordul,
Ádámcsutkám jár fel s alá - eszem.
Csók nélkül is elalszom csendesen
Az ágyban.

De kit lelkem méhében rejtve hordok
A gyermek ébren van, nem alszik el
És felriad és rugdal és szökell, -
Nem érti.

Felül, körülnéz a sötét szobában
Arcomra hajlik, nagy szemet mereszt,
Aztán legörbül a szája: - hát mi ez?
Őrült vagy?


KiadóArcanum
Az idézet forrásaKarinthy Frigyes összes költeménye. Verstár '98 CD-ROM

The child is restless these days (Angol)

The one I carry deep within my soul,
These days that hidden child is restless there, -
That child, of whom I only am aware,
He is angry.
 
He cries and pants, his heart: it beats in mine,
The gentle smile he had has left by now -
He looks at me, wrinkling his manly brow:
He is morose.
 
I walk around and do what needs be done,
And say good day, good evening quite a bit,
And ask: where to? What did you make from it,
What was your share?
 
Where the streetcar stops I come to halt as well.
The moon peeps from a chimneystack array,
Beneath it I, and then a vault of grey
Spreading above.
 
The moon peeps out. And waits. I'm looking back,
Its visage is more vague with passing time, -
It's dank and cloudy now - it stops the climb
And then it spills…
 
I take out money as I reach the bend,
With gentle touch the wind grabs at my hair,
He turns, with open mouth, returns my stare:
Well, will you come?
 
Silently the sun shines on the crag,
There's no one there to tap from it some wine -
A mossy stone cross tops the mountain spine -
I carry on.
 
In the evening my key squeaks in the door,
My Adam's apple's bobbing whilst I eat.
Even kissless, I quietly retreat
To bed and sleep.
 
But the hidden child within my soul's womb,
That one's awake, he does not go to sleep,
Aroused, he kicks, he goes from leap to leap, -
Cannot catch on.
 
He sits up, his eyes are searching in the dark,
Over my face, wide-eyed, he is bending,
He asks, with mouth awry, uncomprehending:
Are you insane?



FeltöltőLeslie A. Kery
Az idézet forrásaKery, Leslie A.

minimap