Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Karinthy Frigyes: Lelki fényűzés: Gondolat, Német sajtótörvény és egyebek

Karinthy Frigyes portréja

Lelki fényűzés: Gondolat, Német sajtótörvény és egyebek (Magyar)

Német sajtótörvény és egyebek

Külön gyászos tréfa, hogy az új német sajtótörvény szövege, ez a nyugtalanító - s nemcsak önzetlenül a német kartársak miatt, de a ragadós, rossz példa félelmében mindannyiunkat is aggasztó alkotmány, éppen október hatodikán, a szabadságért vértanúhalált szenvedett aradi tábornokok ünnepén jelent meg a magyar lapokban. A szövegben előfordul ugyan a szabadság szó, sőt nagyon is sűrűn szerepel, de nincs egészen úgy, ahogy forradalmi művekben szokott (holott az új német rendszer, jobb szó híján, forradalminak nevezi magát), hanem inkább úgy, ahogy fogházakban és kaszárnyákban beszélnek róla a felettes hatóságok.

*

Gyászos egybeesés, mondom, s éppen mert gyászos ünnep is: s az újságíró számára csábító alkalom volna vértanúk tetemére hívni a szabadság újdonsült gyilkosait. Meg is történt, annyi hévvel és eréllyel, amennyire a rossz gazdasági viszonyoktól elgyöngült ci-devant szellemi arisztokráciánktól tellett, s egy kitűnő bajtársamat meg kell dicsérnem a szép hasonlatért, mely szerint a német máglya ezúttal az ólombetűt olvasztotta el, hogy fülébe öntse a gúzsba kötött közvéleménynek. De indulatokon és hasonlatokon túl az egészséges emberi értelem, ahogy egyszerűen, a maga törvényei szerint, működni kezd, hogy a beledobott nyersanyagot vagy megeméssze vagy ha nem lehet, kidobja magából, produkál néhány egyszerű kérdést is (ezek a kérdések játsszák a külvilág eseményeivel szemben azt a szerepet, amit a gyomor emésztő­nedvei), s ezek a kérdések, függetlenül politikai pártállásoktól, jobbról és balról egyforma kíváncsisággal várják a feleletet.

*

A német sajtótörvény s különösen a Göbbels-féle hozzáfűzött nyilatkozat megállapítja, hogy a korlátlan sajtószabadság lehetővé tette a legveszedelmesebb téveszmék terjesztését. Ez kétségtelenül lehetséges, miután a szabadság fogalmához tartozik, hogy jó és rossz egyformán nyilatkozhassék meg keretei közt (bocsánat a paradoxonért, amivel a “szabadság” és a “keret” fogalmakat összekapcsoltam, nem véletlenül történt). A szabadságnak ugyanis éppen az ad értelmet, hogy jót és rosszat egyformán érvényesülni hagy, oly célból, hogy módot nyújtson választani a kettő között. A szabadságeszmények s a belőlük megszületett szabadságjogok annak idején abból a feltevésből indultak ki, hogy állam és polgárok, felnőtt egyének szövet­ségét (Rousseau “szerződés”-nek nevezte), nem egymást szellemi és erkölcsi kiskorúságban elmarasztaló, egymást lenéző, egymás fölött gyámkodó nevelőintézet fegyelmi rendjét fejezik ki. A szabadságnak lényegéhez tartozik az a nagyon mély, erkölcsi ösztönből táplálkozó princípium, hogy a rosszat, igenis, érvényesülni kell hagyni - a szentírás így fejezi ki ezt a princípiumot: megbotránkozásnak lennie kell. Hozzáteszi persze, hogy “jaj annak, aki meg­botránkoztat”, de ezzel csak erősíti a tételt minden ellentmondás nélkül: nyilvánvaló ugyanis, hogy a rossz példa nélkül soha nem juthatunk el a jó cselekedet felismeréséhez. A szabad állam éppen ezért soha nem tiltotta a bűnt (semmiféle törvény nincsen arra, hogy gyilkolni, lopni, csalni nem szabad), csak büntette, s a kettő között lélektani értelemben nagyon finom, nagyon mély, döntő különbség lappang.

Más itt a kérdés, igen tisztelt Göbbels barátom, s te is, megsebzett oroszlánként üvöltő képviselője a sajtószabadságnak. Hogy az az átkozott liberalizmus nem lehetett olyan nagy szerencsétlenség a világra nézve, mint ahogy nem lehet külön szerencsétlenség egyik pártnak szempontjából se a mindenkire egyformán érvényes kártyaszabály, amit épeszű játékos soha nem tett még felelőssé a kártyajárás miatt: azt abból is láthatjátok, hogy liberalizmus nélkül soha nem lett volna módotokban eszméiteket olyan energiával “propagálni” (ti így nevezitek a sajtószabadságot, mikor nektek kell), hogy most, íme, módotokban van diktálni a feltételeket. De jól vigyázzunk: ezt a kártyajárásnak köszönhetitek, s a kártyajárást mégiscsak a kártyasza­bály tette lehetővé. A szerencse nektek kedvezett, de nem gondoljátok, hogy veszedelmes dolog pénz és hatalom birtokában a szabályt is megtámadni, kedvezőbbé tenni a magatok számára; istenítéletté alakítani át a nemes és egyenlő párbajfeltételeket? Fordulhat a lap, s akkor nagyon keserves lesz ám a magatok által faragott kalodában, újra harcba szállni a kényelmesen terpeszkedő diktátor ellen. Magam is tudom, hogy jaj a legyőzöttnek ezen a harcoló világon - de ha vesztettem a ruletten, józan és családját szerető polgár létemre, inkább szó nélkül főbe lövöm magam, mint hogy szerencsepróbáló utódaim számára olyan tör­vényeket követeljek, amelyek kizárják a visszanyerés lehetőségét.

*

De ez csak afféle “játék a szavakkal”, ahogy Shaw Bernát legújabb könyvéről (Politikai bolon­dokháza Amerikában) szóló beszámolójában nevezi a Pesti Napló kitűnő tudósítója az öregúr tökéletesen világos, kristálytiszta és abszolút helyes következtetéseit. (Hát hiszen igaz, végeredményben Arkhimédész tétele is csak játék a szavakkal, nemhiába alakult ki a kádban való pancsolás közben.) Mihelyt tényleges állapotokról van szó, Göbbels úr is fején találja a szöget, amikor virágnyelven azt ajánlja a legyőzötteknek, hogy pár centiméterrel a fejük fölött keressék ezt a szöget, s akasszák fel rá magukat. Amit az újságíróról beszél, akit “szeretne látni”, hogy szerkesztője és kiadója érdeke ellen merészelne írni valamit: ezen a ponton tökéletesen igaza van. Bizony, Göbbels úr, érdekek és érdekellentétek játékszerévé vált a nemes Gondolat s az igazság keresése. De akkor legalább engedjék meg nekünk, boldogtalan elítélteknek, hogy a siralomházban azok maradjunk, akik voltunk. Teljesítsék utolsó kívánsá­gunkat, nem olyan nagy kívánság: világosan meg akarjuk fogalmazni az utókor számára, miért jutottunk ennyire.

*

Ezért:

Megmondatott, hogy nem elég keresni az igazságot, meg is kell találni. Mi pedig azt mondjuk, megtalálni se elég - olyanok is kellenek, akik felismerik, hogy megtaláltuk.

Mit ért volna Newton és Volta és Mendel megtalált igazsága egy kellőképpen előkészített művelt környezet nélkül, mely alkalmas volt rá, hogy a lángész tanítását megértse és közhírré tegye? Mit ért Krisztus tanítása Kajafás előtt, Szent Pál védőbeszéde nélkül?

*

És ezért:

Nemcsak az érdekek s érdekellentétek tették üldözni való lelki fényűzéssé a gondolatot, hanem a hozzáértők hiánya, akik olyankor se jelentkeztek, mikor a Gondolat éppen azt fedezte fel, hogy a hatalom tulajdon érdeke ellen cselekszik.

Kontárok és dilettánsok kezére kerültünk, baloldali és jobboldali gondolkodók egyformán nem hagytak dolgozni, nem adtak módot rá, hogy megkeressük az igazságot: így lettünk, lelkiismeretünk törvényszéke előtt is, jobboldali és baloldali latorrá.

Széklábat kellett faragnunk, mikor a művész gyötrelmében, hajlandók lettünk volna már akár elnyomóink számára építeni fel a kristálypalotát, csak hogy alkothassunk: elnyomorodott bennünk az igazság keresésére kapott isteni ajándék is.

*

A munkaadó nem törődik velünk. A munkafelügyelő nem ért hozzánk, össze kell dőlni a gyárnak.

 

Pesti Napló, 1933. okt. 15.

 



FeltöltőTamas Szabados
KiadóSzépirodalmi Könyvkiadó
Az idézet forrásaSzavak pergőtüzében
Könyvoldal (tól–ig)233-237
Megjelenés ideje

Mental luxury: Thought, German press law and other things (Angol)

German press law and other things


It is an especially mournful joke that the text of the new German press law, this disturbing development -- and not only selflessly because of our German colleagues, but also as a contagious bad example that worries us all -- appeared in Hungarian newspapers exactly on October 6, on the Remembrance Day of generals executed as martyrs of Hungarian freedom in Arad in 1849. Although the word ‘freedom’ appears in the text, and in fact, very frequently, but not quite in the way as is usual in revolutionary works (though the new German system, for lack of a better word, calls itself revolutionary), but rather as authorities talk about it in prisons and barracks.

*

It is a mournful coincidence, I say, and precisely because it is a mournful holiday: and it would be tempting for a journalist to call the new murderers of freedom to the corpses of martyrs. It has happened, with as much fervor and vigor as our ci-devant spiritual aristocracy weakened by bad economic conditions was able, and I must appraise one of my excellent comrades for the beautiful metaphor that this time the German fire had melted the letter’s led in order to spill it into the ears of the tied-up public. But beyond temperance and metaphors, the healthy human intellect, as it simply begins to function according to its own laws, to either digest the raw material thrown into it or, if it cannot, throws it out of itself, produces some simple questions. These questions play the role for the events of the outside world as gastric acid plays for the stomach and these questions, regardless of political party affiliation, await answers with equal curiosity from right and left.

*

The German press law, and in particular Göbbels' attached statement, declares that unrestricted freedom of the press has made it possible to spread the most dangerous misconceptions. This is undoubtedly possible, since it belongs to the concept of freedom to be able to express good and bad equally within its framework. (Sorry for the paradox with which I have linked the concepts of ‘freedom’ and ‘framework’, it did not happen by accident.) It is precisely the freedom that allows good and bad to prevail, in order to provide a choice between the two. Originally, the ideas of liberty and laws of liberty born from them were based on the assumption that they express the alliance of state and adult citizens (Rousseau called it a ‘treaty’), and not condemning each other as intellectually and morally inferior, looking down on and guarding each other, as in a correctional facility. At the heart of freedom is the very deep, moral instinct principle that bad must be allowed to exist — the Scripture expresses this principle: there must be outrage. It adds, of course, “woe to him who causes outrage”, but this only reinforces the statement without any contradiction: for it is clear that without a bad example we can never get to the recognition of a good deed. That is why a free state never forbade sin (there are no laws that forbid to kill, steal, cheat), only punished it, and there is a very subtle, very deep, decisive difference between the two in a psychological sense.

The issue is different here, my very respected friend Göbbels, and you too, representative of press freedom roaring as a wounded lion. That that damn liberalism could not have been such a great misfortune for the world just as card rules valid for everyone cannot be a misfortune for any party. No sane player has ever held card rules responsible for the unlucky cards he received. From this you can see that without liberalism you would never have had a way to ‘propagate’ your ideas with such energy (you call it the freedom of the press when you need it) that now, behold, you have a way to dictate the terms. But be careful: you owe this to lucky cards, and it was made possible by the card rule. Luck was good for you, but don’t you think that it is a dangerous thing to attack the rules when possessing money and power, to make it more favorable for yourself; to transform noble and equal conditions of duel into a divine judgement? Things may turn, and then it will be very bitter to fight against a comfortably extending dictator in the tight bonds you made for yourself. I know myself well that woe to the defeated in this fighting world -- but if I have lost in roulette, being a sober and family-loving citizen, I would rather shoot myself in the head than demand laws for my descendants trying they luck that rule out the possibility of regaining that they lost.

*

But this is just the kind of “play with words” as the excellent correspondent of Pesti Napló calls the perfectly transparent, crystal-clear, and absolutely correct conclusions of George Bernard Shaw's newest book, Political Fool's House in America. (Well, it's true that, in the end, Archimedes' theorem is also just a play with words, corresponding to the fact that it was discovered while splashing in a bathtub.) As soon as it is about actual conditions, Herr Göbbels also gets to the point when, in figural language, he advises the defeated to seek a nail a few centimeters above their heads and hang themselves on it. When he is talking about a journalist whom he would like to see how he would dare to write something against the interests of his editor and publisher: at this point he is absolutely right. Indeed, Herr Göbbels, the noble Thought and the search for truth have become a toy of interests and conflicts of interest. But then at least allow us, unhappy convicts in the death row, to remain the one who we were. Fulfill our last wish, which is not such a great wish: we want to make clear to posterity why we have come so far.

*

That is why:

It has been said that it is not enough to seek the truth, it must be found. And we say it is not enough to find it -- we also need people who recognize that we have found it.

What would the truth found by Newton and Volta and Mendel have meant without a properly prepared educated environment suitable to understand the genius’ teaching and make it public? What was the worth of Christ's teaching in front of Caiaphas, without St. Paul's defense speech of it?

*

And that is why:

It was not only the interests and conflicts of interest that made the Thought a mental luxury to be persecuted, but also the lack of experts who did not show up when the Thought had just discovered that the Power was acting against its own interest.

We fell into the hands of dabblers and dilettantes, left and right thinkers alike did not let us work, they did not allow us to seek the truth: so we became, even before the tribunal of our conscience, right-wing and left-wing thieves.

We had to carve a stool when, in the artist’s torment, we would have been willing to even build a crystal palace for our oppressors, just to create: the divine gift we received for the search of truth was also impoverished.

*

The employer does not care about us. The labor inspector does not understand us, the factory must collapse.

 

Pesti Napló, October 15, 1933.

 



FeltöltőTamas Szabados
Kiadónincs
Az idézet forrásasaját

minimap