Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Karinthy Frigyes: Méné, tekel… (Méné, tekel.. Olasz nyelven)

Karinthy Frigyes portréja

Méné, tekel.. (Magyar)

Hallgasd meg, aztán mondd utánam ezt:
Versben mondom, hogy jobban megjegyezd.

Szívedbe vésem és füledbe rágom:
Rossz volt embernek lenned a világon,

E korban, melynek mérlege hamis,
S megcsal holnap, mert megcsalt tegnap is.

Délben az ember megkísértetett,
Az éjben sírtak a kísértetek.

Siratták Krisztus gyötrelmes keresztjét,
De a gyilkost megint hősnek nevezték.

A férfi vért ivott s a nő velőt,
Kint a költő bőgött a bolt előtt.

Halottra adtak selymet és brokátot,
Az élő rongyos volt és vért okádott.

Virággal hintették a síri vermet,
Az élő künt a hó alatt didergett.

Hangos szóval esküdtek a koporsón,
Az élő halkan jajgatott a borsón.

Bámult a gyermek, nagy szemét kinyitva,
Az aggok hallgatták, gyáván sunyítva,

De szembeköpte mesterét a hitvány
Piszkos rüpők, a szemtelen tanítvány.

Hajók rohantak égő tűzveszélyben,
A ringyók cifra rongya szállt a szélben,

De a legszebb és a legékesebb
Szemétdombon rohadt el, mint az eb.

Most hát kezem tördelve, sírva kérlek,
Vigyázz, figyelj: készül a tiszta mérleg.

Tedd most szívedbe és füledbe el -
Az értelmét majd megtudod, ha kell.

MÉNÉ, TEKEL - ha érted, vagy nem érted,
Jegyezd meg jól: tenéked szól s teérted.

Egykoron sötétben elmondott dalom,
Mint lángírás, világít a falon.

Jegyezd meg jól: ma szürke szók ezek,
De élni fognak, hogyha én nem élek
S lesznek, ha nem leszek.



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásawww.regulus.com

Méné, tekel… (Olasz)

Prima ascoltami, poi ripetilo dopo di me:
Te lo dico in poesia così lo terrai a mente.
 
T’incido nel cuore, ti sussurro nell’orecchio:
Esser uomo al mondo, è stato un gran sbaglio,
 
In quest’epoca, dove la giustizia è fasulla,
Come fece lo ieri, anche il domani ti inganna.
 
A mezzogiorno l’uomo fu messo a prova,
I fantasmi piangevano nella notte fonda.
 
Piangevano Cristo sulla croce straziante,
Ma l’assassino lo chiamavano di nuovo eroe.
 
L’uomo beveva il sangue, il midollo la donna,
Fuori, davanti la bottega, piangeva il poeta.
 
Il morto veniva vestito di broccato e seta,
Il vivente era cencioso e sangue vomitava.
 
La fossa tombale è stata ricoperta di fiori,
Sotto la coltre di neve tremavano i vivi.
 
Sulla bara, a voce alta, fecero giuramento,
Il vivo piagnucolava piano in ginocchio.
 
S’incantò il bambino con occhi spalancati,
Gli anziani tacevano vilmente e sornioni,
 
Ma il discepolo sfacciato, il brigante perfido
E sporco, sputo in faccia al suo maestro.
 
Nel fuoco le navi correvano precipitosamente,
Nel vento volavano i vistosi stracci delle troie,
 
Ma la più bella, la più preziosa e adornata,
Come un cane s’infracidato sulla concimaia.
 
Ed ora, torcendomi le mani, piangendo ti prego,
Sta attento: si sta approntando il bilancio pulito.
 
Custodiscilo nel tuo cuore, nel tuo orecchio -
Un giorno, se sarà necessario, capirai il suo senso.
 
MÉNÉ, TEKEL, sia che lo capisci, sia che no,
Nota bene: è rivolto a te, unicamente per te.
 
Il mio canto, un tempo narrato nel buio,
Come scrittura di fiamma irradia il muro.
 
Nota bene: oggi queste sono parole grigie,
Ma vivranno anche dopo la mia morte,
E ci saranno, quando io non sarò più presente.
 
 
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap