97 (Zöldüljenek ki erdőink…) (Magyar)
Zöldüljenek ki erdőink virágozzanak kertjeink sokasodjanak meg állataink ragyogjanak a mi csillagaink így beszél a gazdag ember a szegény ember egy kövön ül a kapu előtt és sóhajtja kimennék az erdőbe egy kis fáért de nincsen puskám amivel lelőhetnem a csőszt aki az árnyékban leselkedik szeretnék egy karéj friss kenyeret de nincsen lisztem amiből süthetnék tizenkét gyerekem van s kettő már ott ragyog a csillagok között az égen én se szegény se gazdag ember nem vagyok egyszerű szolga vagyok s lámpással a kezemben kint állok az utca torkolatában a gazdag ember haragszik rám s a szegény ember nem ért meg engem gyere velem mondom neki világítok előtted hallgat akárha néma lenne csak szíjjá az üres pipáját és kiköp a földre hogy sistereg alatta a fekete por. Feltöltő | Fehér Illés |
Az idézet forrása | http://dia.jadox.pim.hu |
|
|