Hajnali béke (Magyar)
Így még nem köszöntött rám a nap ó egek ékszere, zöld párákon áttűző sugárzás milyen gyönyörű ez a táj, hogy rubint öledben dajkálod ó csak most értem, hogy jámbor énekébe foglalt a pásztor hogy dicséreted zümmögik a méhek, ahogy kiszállnak a kasból s mohón szürcsölik a fényt, a réti virágok édes borát.
Látod-e magad a kék tócsák és rózsaszín patakok tükrében ahogyan én látlak égő koszorúd pompájában hogy úszol a felmérhetetlen távolok közt magadhoz vonzod az utcagyerekek csodálkozását s a szűz liliomok, amik este becsukódnak jöttödre kinyílnak újból s feléd küldik illatukat. Mint pásztor tereled az ég fekete-fehér nyájait utadból elűzöd a holdat, megvakítod a csillagokat s hogyan beszél rólad a nép, ismered-e a parasztok hálaadó szavait, az asszonyok tereferéjét, mikor rólad szólnak a sárga tarlón, vagy a kutaknál szívük alatt a magzattal.
Mennyit írtak rólad a költők, milyen dalokkal köszöntöttek de te kimeríthetetlen és elszédíthetetlen vagy. Itt ülök házam előtt a kőpadon s még félig álomban fejem búbján, gerincem csigolyáin érzem leheleted cirógatását. Így születik ez az írás, belőled meríti vérét s feléd száll kitárt szárnyai ritmusával. Láthatatlan ajkadon csüng szerelmem és álmodom: kedvesem hírnöke és szószólója vagy mikor téged nézlek, ugyanakkor látom őt is vörös szép haját fésüli éppen a tükör előtt s ugyanolyan elvarázsló tekintettel pillant felém amilyen mély és ellenállhatatlan a te pillantásod.
És mindezeken túl mennyit segítettél nekünk a romlás éveiben, mikor a szabadság hű fiai úgy hullottak, mint kasza suhintása alatt a fű mikor a rabok a te sugaraidból merítettek új erőt mikor a zsidókat végighajtották Európán s csak a te olajcseppjeid hullottak a meggyötört lélek tüzére. Nincs közöttünk, aki elszakadni vágyna tőled. Ma is és mindörökké, aki ajkára veszi neved részegen zengi csókjaid dicséretét. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://irc.sunchat.hu/vers/ |
|
|
|