Megadom magam. Tekints le rám és ítélj
ha van érkezésed hozzá, fenséges Úr
akit így szoktak dicsérni, elhallgatván
rejtett szavaid, melyekkel minduntalan véresre
sebzed a világot s közben mozdulatlannak látszol
sérthetetlennek és igazságosnak. Ítélj hát kedved szerint
és úgy szólj, hogy a süketek is meghallják.
Mit vétettem ellened vagy ő ellene, szegény testvérem ellen
aki egyedül bolyong a világban s hogy bölcsőjéből
először kilépett, hegyes kövek törik lábait
kezeit felvérzi a szakadatlan munka, mert ha
el is hagyja őt mindenki: szánt, vet, meggyalulja az asztalt
fegyvert kovácsol, legtöbbnyire önmaga ellen, aki
mindenütt ott van és mindenki ellene van.
Mit vétettem ellened, fenséges Úr és szegény testvérem ellen?
Háttal fordulok felétek, hogy ne szégyenkezzetek miatta
látván a rózsakoszorút, melyet az igazság dicséretére készítettem
s látván két szemem, melyek kérdeznek és megállapítanak.
Megadom magam, mondom és valóban úgy állok itt, mint aki nem fél
a rejtett szarvaktól és az elvégzendő munkától sem fél.
A testvérem testvére vagyok és süket vagyok
és vak vagyok a bíró előtt és némább vagyok a némánál.
Csak állok mozdulatlanul s akik elmennek mellettem úgy látják
egy hatalmas akácfa áll az országút szélén
csodálatos fa, mely a zord télben is virágzik
és egyformán hullatja szirmait emberre, állatra
jóra és rosszra
akik elhaladnak sűrű lombjai alatt.