Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kassák Lajos: Constructeurs (Mesteremberek Francia nyelven)

Kassák Lajos portréja

Vissza a fordító lapjára

Mesteremberek (Magyar)

Mi nem vagyunk tudósok, se méla, aranyszájú papok és hősök sem vagyunk, kiket vad csinadratta kísért a csatába s akik most ájultan hevernek a tengerek fenekén, napos hegyeken és a ménkővert mezőkön szerte, szerte az egész világban. A kék fimramentum alatt most bitang vérben fürdenek az órák... De mi már távol vagyunk mindentől. Ülünk a sötét bérkaszárnyák alján: szótlanul és teljesen, mint maga a megbonthatatlan anyag. Tegnap még sírtunk s holnap, holnap talán a mi dolgunkat csodálja a század. Igen! Mert a mi csúnya tömpe ujjainkból már zsendül a friss erő, s holnap már áldomást tartunk az új falakon. Holnap azbesztből,vasból és roppant gránitból életet dobunk a romokra s félre az államdekorációkkal! a holdvilággal! és az orfeumokkal! Hatalmas felhőkarcolókat építünk majd és játéknak az Eiffel-torony mást. Bazalt talpú hidakat. A terekre új mithoszokat zengő acélból s a döglött sínekre üvöltő, tüzes lokomotívokat lökünk, hogy ragyogjanak és fussák be a pályát, mint az ég szédületes meteorjai. Új színeket keverünk s a tenger alá új kábeleket húzunk és megejtjük az érett, pártalan asszonyokat, hogy új fajtát dajkáljon a föld s örüljenek az új költők, akik az idők új arcát éneklik előttünk: Rómában, Párizsban, Moszkvában, Berlinben, Londonban és Budapesten.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.csillagszemek.hu

Constructeurs (Francia)

Nous, non pas des savants, pas de doux prêtres à bouche d'or pas des héros menés à la bataille par le grand tintamarre et puis couchés évanouis quelque part par le monde, au fond de quelque mer ou sur des cimes claires, dans des champs foudroyés. C'est sous le bleu du ciel et dans un sang bâtard que se baignent les heures; nous, dans des logements, dans de sombres casernes, nous sommes loin de tout, intégraux et muets, faits à l'image d'une matière inattaquable. Hier nous pleurions, demain probablement nos actes éblouiront le siècle; elle mûrit en nous, dans nos doigts plats et laids la force fraîche; demain, sur les murailles neuves nous trinquerons et sur les ruines nous saurons imposer une vie de béton, de fer et de granit. A bas les affiches d'Etat, les clairs de lune, les boîtes de nuit! Nous en construisons, des gratte-ciel –– qu'est-ce que c'est que la tour Eiffel? –– aussi des ponts avec des arches de basalte. Dans les espaces nous lancerons des signaux sonores, et contre l'inertie des rails que hurlent et glissent et brillent, météores, vertiges, les locomotives! Nous allons broyer de fraîches couleurs, tendre des câbles sous la mer, féconder les femmes nubiles et seules; nous voulons que la terre allaite une race inconnue. Que donc ils se réjouissent, les poètes d'aujourd'hui, eux qui chantent le visage naissant du temps à ROME, à PARIS, à MOSCOU, à BERLIN, à LONDRES, à BUDAPEST.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.c3.hu/~eufuzetek/fr

minimap