Kassák Lajos: Pablo Picasso

Megszállottja egy sugallatnak

kengyelfutó aki rég kilépett az időből

egy gyermek nyugtalansága lázít

a külvilág látszata ellen

s úgy hiszed azért élsz közöttünk

hogy képeket fessél

késsel gumibottal durunggal

s olykor ezüstösen villanó fejszével.

Valahonnan a támadásra kész

torreádorok családjából léptél elő

s ama bizonyos csillag világított előtted

mikor francia földre léptél mely

„a jó bort és a kedves nőket termi"

azóta is ott bolyongsz Párizs sikátoraiban

a szakadó eső húrjai közt akár egy

dallam egy tőr ami átfúrja magát

az idegen anyagon s miközben ő is szenved

mint egyigaz élőt mutatja fel

mindazt amit legyőzött.

Ez vagy te akit végülis varázslónak kell tekintenünk

amint éppen kijutottál az erdőből

és magadhoz vonzod az árvákat.

Így vándoroltam feléd én is

majdnem vak szemekkel még a végtelen mezőn

egy cirkuszkocsi rózsaszín árnyékában

s ekkor megejtett formáid mértani tisztasága

s az a fájdalommal száguldó ritmus

amely magával ragadja az ámuló gyermeket.

Ó megbűvölő krikszkrakszok ó ezer frissen vérző seb

ó acélból és azbesztből összeépített rend ami

a rendetlenség grimaszával jelenik meg a bűnösök előtt.

Azóta is útban vagyok és lépek fokról-fokra

a létrán amit a nap pereméhez támasztottál

s látom te ott állsz a horizonton túl

egy állvány előtt emeled a karod

miközben holt színek kelnek életre

idegen dolgok mintegy leigázva megnevezik magukat

ecsetvonásaid nyomán.

1947