Kassák Lajos: 94 (Ki jár a kertben…)

Ki jár a kertben hogy virágzik a föld és énekelni kezd kalitkábazárt madaram
ki az ki írást tesz az asztalomra és átlép a falakon melyekből nedvesség szivárog
nevemen szólítanak és látom az üldöző katonák árnyékát a kék égen
szaladj szaladj mondja valaki a hátam mögött de két lakat van az ajtón amelyen kiléphetnék
két rózsa nyílik a vázában
arcképed a távoli fényben
engedjétek meg hogy köszöntsem őt könyörgök az őrség felé engem vár ő friss vízzel a korsójában s az édesség gyümölcseivel a keblén
évszakok váltakoznak fölöttem anélkül hogy valaki meghallaná kiáltásom
ó hol vagytok most barátaim és ti ellenségeim is mind
emlékszem még arcotok ráncaira sötét szemeitekre s a fegyverekre miket nevetéstek hullámaiban viseltek
ti akik irigyelitek az élőket és átkozódtok a halottak fölött vigyétek szét vérből merített énekeimet
egyazon órában gondolok rátok és a kedvesemre
az ő arcának fényében meneteltek mint minden ezen a világon
az ő világosságában írom én is ezt a költeményt
és boldog vagyok hogy virágzik a földem s vidáman énekel kalitkábazárt madaram.