98 (A város ez…) (Magyar)
A város ez ahol baráttalanul élsz és korom lepi be álmaid földjét nem kérdez itt téged senki és nem felelnek a kérdéseidre ó jaj jaj egyedül állsz a fekete körfal előtt látod a karavánok vonulását az égen az asszonyok szoknyáit s a szakállas bivalyokat roppant víztömlőkkel a hátukon emlékeid rongyai lobognak fölötted s te nem tudsz elfordulni tőlük gyere mondom gyere elmegyünk a tengerhez s közben megkeressük a kedvesedet aki most szíve alatt a gyermekkel hazátlanul bolyong a földön gyere gyere ott találjuk őt a tengernél amint karcsú fehér lábát mosogatja a nagy kék vízben vagy talán ott ül a pásztor előtt aki dudaszóval legelteti nyáját a sovány hegyi mezőkön nem kérdezem ki vagy árva gyermek elhagyott szülő megkövesedett fa vagy gazdátlan komondor én sem tudom hogy ki vagyok s nincs egyebem ennél az éneknél amit most neked énekelek harapj a kenyeremből igyál a vizemből s aztán gyere felejtsd el a kedvesedet is ahogyan én is elfelejtettem ez a mi sorsunk de ne sírj ne sírj miért is sírnál nem henyélünk mi és nem vagyunk egyedül ahogy az látszik milliós seregekben dolgozunk a városban családot alapítunk s aki betér hozzánk annak gyógyító meleget és hűs tisztaságot ajándékozunk. Feltöltő | Fehér Illés |
Az idézet forrása | http://dia.jadox.pim.hu |
|
|