Kassák Lajos: A ló meghal a madarak kirepülnek (Záró részlet)

(…) a folyók hajlandók darabokra törni ha sietni akarnak

az urak nem tudnak két lábbal lépni mint a verebek

tudjuk hogy az asszony elhagyja a párját

a majmok megnézték hátuljukat goldmann úr tükreiben

és teljesen boldogok

talán ha sakkozni tudnék

de én semmihez sem értek igazán

a levágott disznó combjai ringlispielen ülnek

a kirrakatokban

én láttam párist és nem láttam semmit

szeretőm másállapotban várt rám az angyalföldi

állomáson

anyámnak már egészen citromfeje lett a szegénységtől

nevetni akartam előttük de nagyon szégyelltem hogy

két nadrág van rajtam gatya nélkül

bizonyos hogy a költő vagy épít magának valamit ami-

ben kedve telik

vagy bátran elmehet szivarvégszedőnek

vagy

vagy

madarak lenyelték a hangot

a fák azonban tovább énekelnek

ez már az öregség jele

de nem jelent semmit

én KASSÁK LAJOS vagyok

s fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár.

(…) os rios estão prontos a quebrar em bocados para correr

mais depressa

os senhores não sabem andar a duas patas como os

pardais

sabemos que a mulher abandona o seu companheiro

e as macacas contemplaram o seu trazeiro

no espelho do senhor Goldman

e são completamente felizes

talvez se eu soubesse jogar xadrez

mas eu no fundo não sei absolutamente nada

nas montras os presuntos estăo enfiados numa roda

eu vi Paris e não vi nada

a minha amante espera-me grávida na estação do

arrabalde

com a miséria a minha mãe tinha, cabeça de limão

queria rir diante dela mas tinha vergonha

de ter vestido as calças sem cuecas

é verdade que o poeta constrói para si uma coisa que

lhe dá prazer

ou então vai apenas apanhar beatas

ou então

ou então

os pássaros engoliram a voz

mas as árvores continuam a cantar

isso já é um sinal de velhice

mas não quer dizer nada

eu sou LAJOS KASSÁK

e por cima das nossas cabeças levanta voo o samovar

de níquel.