Katona Melinda: Ha ott lehetnék

Ha ott lehetnék, ott a hol te vagy,

Ha szived ott dobogna szivemen,

Ha visszaadná mindazt a jelen,

Mit elvett a múlt, és örülni nem hagy.

Ha nem zokognék tőled ilyen távol,

S harmatként arczom könnyem nem öntözné,

A keserv suját szivem nem érezné,

De ment lennék az élet bánatától.

Boldog lehetnék mint még senki se,

Szivem sziveden édesen dobogna

Szememből öröm könnyű pergene.

De hol a percz, mely boldogságot hozna ?

Ah messze még, a távolnak ködébe,

De eljő majd, s reményünk vál valóra.