Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Kemény István: El

Kemény István portréja

El (Magyar)

Ott mennek a locsolóautók víz helyett tiszta ésszel.
Mögöttük a jósnők, most is veszekedve.
Fölöttük a felhők, elérhetetlen billentyűzetükkel.
Mind, el, ugyanarra. Ugyanarra tekerednek le az orsók.
Arra ballagnak el a kutyák behúzott farokkal.
És a frakkos zenészek meg az udvari zenészek is.
Azok ott a bolondok, formájukat vonszolják a földön.
Arra folyik a Duna is, viszi és vigasztalja a vizét.
Mind, el, ugyanarra.
- Nézd apu! Ott mennek a lányok, és mind milyen gyönyörű!
- Látom… mivel kented össze a trikódat?
Ott megy el Fényes Ösztön emléktől emlékig lopózva.
Ott megy May Károly egy bárányhimlőt terelve arra.
Ott tanárt tanárok kísérnek fegyelmezetten, hórihorgasan.
Ott megy el a lekésett biciklitúra is.
Ott gördül a golyó a toll végén messzi füzetekben.
Ott megy el a lisszaboni autó, körülötte cigarettafelhő,
és ott száll ki Móni, aki később nem akart élni.
Mind, el, ugyanarra.
- Nézd, anyu! Arra mennek a férfiak, milyen helyesek mind!
- Igen... de mi lett a trikóddal, kicsi foltom?
Ott repülnek a vadlibák meg a hangjuk.
Az a hátsó fekete a kényszer, ami hozta-viszi őket.
Arra szárad fel a felszín, ürül ki alul a csatorna.
Az ott a tavasz, a nyár, az ősz, a tél külön nejlonzsákokba téve.
Ott mennek az egyszer meglátottak, meg a többször, meg a mégsem.
Ott mennek a régiek és az eljövendők.
Ott mennek a régiek és az eljövendők.
Ott mennek a locsolóautók víz helyett tiszta vízzel.
Mind, el, ugyanarra.


Via (Olasz)

Là passano le autoinnaffiatrici, al posto dell’acqua
con la mente pura.
Dietro di loro le veggenti, litigando anch’adesso.
Sopra di loro le nuvole, con le loro tastiere inaccessibili.
Tutti via, nella stessa direzione. Nella stessa direzione si srotolano le spolette.
Di là pedonano anche i cani, con la coda tra le gambe.
E anche i musicanti con la marsina e quelli della corte.
Quelli là sono i matti, trascinano le loro forme sulla terra.
In quella direzione scorre anche il Danubio, portando e confortando la sua acqua.
Tutti via, nella stessa direzione.
- Guarda papi! Là stanno passando le ragazze, e sono tutte stupende!
- Vedo… con cosa ti sei imbrattata la maglietta?
Di là passa l’Istinto Superbo, di soppiatto, dal ricordo
al ricordo.
Di là passa Karl May conducendo una varicella.
Là l’insegnante vien accompagnato dagli insegnanti, con
disciplina e mo’ di perticone.
Di là passa anche l’escursione in bici mancato.
Là rotola la pallina all’estremità della penna, nei quaderni lontani.
Là passa la machina di Lisbona, avvolta dal fumo delle sigarette,
e là che scende Mòni, lei, che più tardi non voleva vivere.
Tutti via, nella stessa direzione.
- Guarda mami! Per di là passano gli uomini, come son tutti carini!
- Sì… ma cos’è successo alla tua maglietta, mia piccola macchietta?
Là volano le oche selvatiche e la loro voce.
Quello nero in coda è la costrizione, che li spinge di andare e di tornare.
E là, che s’asciuga la superficie, e si svuota il canale sotto.
Quella là è la primavera, l’estate, l’autunno e l’inverno
,messi separatamente nei sacchetti di plastica.
Là passano quelli visti una volta, o visti più spesso e quelli mai visti.
Là passano i vecchi e quelli venturi.
Là passano i vecchi e quelli venturi.
Là passano le autoinnaffiatrici, al posto dell’acqua
con l’acqua pura.
Tutti via, nella stessa direzione.
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap