Kemenczky Judit: Märy nagymama üzenete halála után

a fák levelein üldögélek 
fekete rózsa gomblyukamban 
izzása melegít
nyelvem pirosra kékre festem
s hogy mozogni lusták combjaim 
fészkül éjjeli madarak kivájták

a gázszámlák a zálogcédulákkal vándorló 
ágynemű
               TIÉD
hát ne feledd befizetni 
                                    kiváltani
s a kék bőrönd is ami a kórházban maradt

az ég itt mintha vasból volna és rézből 
öblös mélye időnként felfénylik
                                                 aztán elsötétül 
volt idő egykor hogy falánkak voltunk
                                                           te meg én 

most már levegő ujjakkal testembe szőttelek
a növényektől letarolt földben 
jaj milyen ének
összezúz
láthatatlan hangjegyek 
üres kottalapok közé 
emel