Kenézy Lajos: Hölgy

Fönt az égen trónol istenünk,

Itt e földön ő helyette

Nálad, csak nálad van édenünk

Szép hölgy! keblünknek szerette.

Percig altathat bár a hírvágy,

A vágy eltünik hirével:

Ámde a hölgy éltet, üdvet ád

Ránk mosolygó szép szemével.

Bár halomra teljék a sok kincs,

A midőn azt bészerezzük:

Élvezünk bár, ámde többé nincs

A mért kellemét érezzük.

Ámde a nő lángszemében ég...

Életünknek fényes napja,

Ajkain pirúl a kedvesség,

Hóditó egész alakja.

Hátha még szép lelke hangba száll,

És szivünkbe hat zenéje,

Nincsen olly kincs a halandónál,

Mellyel mennyét fölcserélje.