Kenézy Lajos: Dame (Hölgy Német nyelven)

Fönt az égen trónol istenünk,

Itt e földön ő helyette

Nálad, csak nálad van édenünk

Szép hölgy! keblünknek szerette.

Percig altathat bár a hírvágy,

A vágy eltünik hirével:

Ámde a hölgy éltet, üdvet ád

Ránk mosolygó szép szemével.

Bár halomra teljék a sok kincs,

A midőn azt bészerezzük:

Élvezünk bár, ámde többé nincs

A mért kellemét érezzük.

Ámde a nő lángszemében ég...

Életünknek fényes napja,

Ajkain pirúl a kedvesség,

Hóditó egész alakja.

Hátha még szép lelke hangba száll,

És szivünkbe hat zenéje,

Nincsen olly kincs a halandónál,

Mellyel mennyét fölcserélje.

Oben im Himmel thront unser Gott,

hier auf den Erden statt ihn

bei dir, nur bei dir haben wir Eden,

schöne Dame! Für unsern Sinn.

Einen Moment hält die Werbung wach

doch der Gier verschwindet mit Ruhm:

doch die Dame belebt, selig macht,

wenn mit den Augen lächelt stumm.

Auch wenn die Schätze angehäuft sind,

wenn wir bekommen, freut es uns:

Wir geniessen es, doch ist es weg,

Annehmlichkeitswert und Genuss.

Aber in den Augen der Frau brennt

der hellste Tag unseres Lebens,

Freundlichkeit errötet die Lippen,

vollständige Figur des Zauberns.

Wenn ihre schöne Seele noch singt

und es berührt unserem Herz

der Sterbliche hat kein grösser Schatz,

mit dem den Himmel tauscht es gern.