Kertész Ákos: Családi ház manzárddal

Ha özvegy Nagymarosy Egonné született Hertl Adél (rákosszentmihályi lakos) életének hetvenhatodik esztendejében egy esős augusztusi hajnalon hirtelen el nem halálozik, bizonyára sohasem következtek volna be Burián Károly (ugyancsak rákosszentmihályi lakos) családi házában azok a különös események, melyeket a krónikás följegyezni s a jelen-, valamint utókor számára tanulságképpen fölmutatni kötelességének érez. Ezen események, melyeket alább részletesen ismertetünk majd, oda vezettek, hogy Burián Károly (egyébiránt a RÁKOS Fémtömegárugyár II. számú üzemegységének köztiszteletben álló főművezetője) váratlanul föladta férfiú voltából fakadó jogait, elmulasztotta kötelességeit, férfiúságának jelvényeit ezáltal elszórva, olybá tűnt sokak szemében, mint aki nemzeti sajátságainkat is megtagadja, mert tettei egy vérzivataros századok szabadságharcaiban edződött vitézi nemzet mégoly kései fia részéről is enyhén szólva meglepőnek hatottak. De nem a krónikás dolga, hogy ítéletet mondjon, a krónikás dolga, hogy sorba szedje az eseményeket; illetve – s épp erről szeretnénk e rövid elöljáró beszédben tájékoztatni az olvasót – nem egészen sorba, legalábbis nem időrend szerint. Mert még ha ismernénk is az itt elbeszélendő eseményeknek egymáshoz képest pontos időbeli viszonyát (mint ahogy nem ismerjük, mert ez már utólag nem volt földeríthető), akkor sem biztos, hogy két, egymást az időben követő esemény között valóságos, ok-okozati összefüggés volt, vagyis hogy az egyik, az előző okozta volna a másikat, mely utóbb következett be.
Az életben különben is úgy szembesülünk az eseményekkel, melyek velünk vagy körülöttünk történnek, hogy azok látszólag összefüggéstelenül és esetlegesen kerülnek egymás mellé s után, így a létezés a szemlélődés álláspontjáról tekintve (látszólag!) logikátlan, irracionális, mondhatnánk, abszurd, és csak a tüzetes elemzés képes föltárni az események halmaza mögött az ésszerű, kauzális összefüggések kristályszerkezetét. Ezért, miképp korunk hőse, a főfelügyelő (ki, mint tudjuk, időrendben először egy hullával találkozik, mely hulla a dolgok természetes rendjéhez képest abszurd jelenség, hisz érthetetlenül, rejtélyes módon került oda, ahol rábukkantak, vagyis nem oda való; azután tárgyakkal, azok esetlegesnek látszó helyzetével szembesül, majd különböző személyekkel, vallomásokkal s más összefüggéstelen események sorozatával, mígnem éles elméje és vaslogikája rendet teremt a rendetlenségben, s föltárja az összefüggéseket az esetlegességek között, s a közösség védelmében összekapcsolja a jelenséggel a lényeget, eljut a látszólagos kiindulóponttól, a hullától a valóságos kiindulópontig, a gyilkosig), ugyanígy a krónikás is megkísérli szerény képességeihez mérten az eseményeket azok igazi, lényegi összefüggéseik szerint csoportosítani.
Példának okáért (hogy tárgyunktól túlságosan el ne kanyarodjunk) özvegy Nagymarosy Egonné született Hertl Adél halála, mely bár időben megelőzte néhány nappal azt az esetet, mikor Göncöl Pál Buriánék konyhájában megégette a kezét, mégsem volt oka e jelentéktelen balesetnek (ami viszont további, immár jelentősebb események elindítója volt), özvegy Nagymarosyné halála csupán ahhoz járult hozzá, hogy Göncöl Pál egyáltalán odakerült Buriánék rákosszentmihályi otthonának konyhájába azon az estén. Ha Göncöl Pál ügyetlen mozdulatának magyarázatát keressük, messzebbre kell visszamennünk az időben, s el kell mondanunk, hogy Göncöl történetünk kezdete (vagyis a már említett gyászeset) előtt huszonhét esztendővel született egy kis Szabolcs-Szatmár megyei faluban, annak is az alvégén, a cigánysorhoz közel, hároméves korában teljes árvaságra jutott, ötéves koráig részeges nagyszülei nevelték, majd egy kötelességtudó védőnő jóvoltából állami gondozásba került, innen az iparitanuló-intézetbe, onnan egyenesen (önkéntesként) a hadsereghez, leszerelése után különböző vállalatok munkásszállásain tengődött szerte az országban, üzemi konyhákon étkezett, majd rendezetlen életmódja s némi öröklött hajlamok közös eredőjeképp alkoholista lett, és végül a bagádi alkoholelvonó intézetben kötött ki: vagyis a rendezett családi életet sohasem ismerte, és sem a saját, sem más háztartásában sohasem tevékenykedett, következésképp noha ügyes kezű szakmunkás volt, a háztartási munkákban teljesen járatlan és ügyefogyott; és ekkor még az okoknak és összefüggéseknek csupán egyik szálát gombolyítottuk föl, és nem beszéltünk arról, hogy Göncöl Pál Burián feleségének viszonylagos fiatalságától is zavarba jött (Burián ugyanis az ötvenhez közeledett, felesége viszont harminchárom éves volt, és Göncöl nem volt erre fölkészülve), továbbá annak okait sem tártuk föl, mitől volt Buriánné haragos és ingerült; emellett a konyhában teljes volt a fölfordulás, a két gyerek kifogyhatatlan energiával tombolt és hancúrozott, Burián ugyanolyan hatalmas energiával zúdította rájuk kifogyhatatlan apai szeretetét; és ismét más események – melyekre a maguk helyén még visszatérünk – okozatképpen égett szénné a sütőben a vacsorára szánt rakott káposzta; és mindezzel még mindig nem tártuk föl valamennyi okozóját annak a jelentéktelen eseménynek, hogy Göncöl Pál Buriánék konyhájában megégette a kezét. A föntiekből pedig világosan következik, hogy ha jelentősebb események leírásához ér a krónikás, még több rétű és bonyolultabb összefüggésrendszert kell majd föltárnia.
Talán az is önkényes választás, hogy történetünk leírását özvegy Nagymarosy Egonné született Hertl Adél halálával kezdjük, a későbbiek ismeretében mégis ügy véljük, ez az első olyan jelentős mozzanat, mely az itt szereplők életének egyhangú menetében a figyelemre méltó változások elindítója volt, ugyanis a már említett Göncöl Pál ennél az idős hölgynél lakott mint albérlő már egy esztendeje, mióta a bagádi alkoholelvonó intézetből gyógyultan távozott, zsebében némi készpénzzel s lelkében szilárd elhatározással, hogy új életet kezd, s szeszes ital többé nem érinti ajkát. Pestre jött, hogy régi zülléseinek még a tájékát is elkerülje, munkát keresett, és talált is a Fémtömegben, és egy hét múlva Solymárról, ahol először egy bagádi kolléga ajánlására mint ágyrajáró talált szállást, a gyár közelébe az idős özvegyhez költözött, aki – szerencsére – nem firtatta, milyen gyógykezelésben részesült nemrég a jelentkező, s nagyvonalúságát nem bánta meg: a csöndes, nyílt tekintetű, jó modorú és szerény fiatalember eszményi albérlőnek bizonyult. Idejét megosztotta a munka s a tanulás között, beiratkozott ugyanis a számítástechnikai szakközépiskola második osztályába esti tagozatra, s ha néha – hisz egészséges fiatalember volt – egy-egy hölgyismerősét fölhozta, ezt is oly tapintatosan tette, hogy az (egyébként is süket) özvegyasszonyt nem zavarta semmiben. Ezzel kapcsolatban – nem a hölgyismerősökre, a tanulásra gondolunk – arról is szólni keltene, hogy Göncöl már az általános iskolában is föltűnő matematikai érzékkel rendelkezett, s ennek köszönhette, hogy noha abban az esztendőben az állami nevelőintézet valamennyi végzős fiú növendékét az építőiparba irányították, egy lelkiismeretes pedagógus kiharcolta kizárólag az ő számára, hogy műszerész szakmunkástanuló lehessen, s így matematikai érzékét az Életben is kamatoztathassa. További szerencséjére a katonaságnál számítógépek mellé, később kis teljesítményű számítógépeket javító műhelybe került, itt szerezte számítógép-technikai és kibernetikai alapismereteit, s ez a tudományág a félszeg, magányos, szeretet nélkül nevelkedett fiatalember képzeletét fölgyújtotta annyira, hogy, leszerelése után többször is beiratkozott a már említett szakközépiskolák egyikébe (az ország különböző városaiban), de hányatott élete, valamint öröklött hajlamai következtében, mint tudjuk, italozni kezdett, s e züllött életforma megakadályozta, hogy az első osztályvizsgánál tovább jusson. Most viszont a Fémtömegben Burián Károly főművezető keze alá került, ki a fiatalember képességeit fölismerte, beiskolázását mint gazdasági vezető és mint szb-tag egyként támogatta, s úgy látszott, Göncöl Pál élete végre sínen van, mikor bekövetkezett a már többször is említett sajnálatos esemény, özvegy Nagymarosy Egonné született Hertl Adél váratlan halála, és Göncöl Pál ismét utcán találta magát, tudniillik fölbukkant valahonnan egy unokaöcs, aki közölte Göncöllel, hogy ő az idős hölgy egyetlen törvényes örököse, és az öröklött ingatlanban nem óhajt albérlőt tartani.
Göncöl fordulhatott volna az illetékes kerületi tanács igazgatási osztályához jogorvoslatért, de nem fordult, mert eszébe sem jutott, hogy bárhol jogorvoslást nyerhet, ehelyett mindjárt másnap összecsomagolta szegényes holmiját, csomagjait bevitte reggel az öltözőbe, s ha nem is jogorvoslatért, de tanácsért pártfogójához és barátjához, Burián Károlyhoz fordult, ki még aznap a déli órákban megtette végzetes javaslatát, mikor is a fiatalember vállát atyai szeretettel átkarolva, azt ajánlotta Göncölnek, hogy az egyszerűség kedvéért költözzön hozzá, míg jobb megoldás nem akad; elég nagy a ház, van benne egy külön bejáratú manzárdszoba is, elfér ott három felnőtt ember és két kisgyerek.