Kiss József: Epilog
Epilog (Magyar)Ha visszanézek megfutott pályámra, Hol, merre járt ez ütött-kopott gálya, A futó szelek hogy játszottak véle, Sodorták, vitték kényükre, kedvére,
Hogy törtem össze rakományvesztetten, Aranyásóból vak koldus hogy lettem, Kincseim lassan hogy eltékozoltam, Valamicskét alig hogy hazahoztam:
A szivem fáj és szorongat nagy bánat Azért, mi soha többé fel nem támad. Egy elfecsérelt élet kéri számon Termést igérő nagy szép ifjuságom.
Mert üres a szérü, fogytán az asztag, És uj terméssel többé nem biztatnak. Szerencse hogy jön a nagy téli álom, Nyomortól megváltó – alig is várom. –
A medve elalszik, szénája rendbe’, A te szénáddal ugyan furcsán vagy te. Uj ébredésed te hiába várod, Örökkön eltart a te téli álmod.
|
FordításokNémetEpilog Mucsi Antal Kérjen fordítást! |