Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kiss Judit Ágnes: Einbahn (Egyirányú Német nyelven)

Kiss Judit Ágnes portréja

Vissza a fordító lapjára

Egyirányú (Magyar)

Nem a halál, nem a végállomás,
mi oda vezet, az lehet nehéz.
Vékony csövön, bőrbe szúrt tűkön át
cseppenként tölt el a felismerés:
az élők közé nincsen visszaút,
mint testemben a sejtek, szétrohadt,
vagy felrobbant, vagy benőtte a fű,
egyhelyben állni sem tudok sokat.
 
Először a színek fakulnak el,
mint mikor túl korán sötétedik,
aztán a kontúrok, végül a hang,
az érintés tart csak ki reggelig.
Ha van reggel, ha van feltámadás,
testnek, léleknek hogyha van,
talán megéri méltón menni el.
Még nem ordítok. Még tartom magam.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. J. Á.

Einbahn (Német)

Nicht der Tod selbst, nicht die letzte Station,
was dahin führt, muss wirklich schwer sein.
Durch dünnes Rohr, Nadeln in der Haut
füllt die Erkenntnis mich tröpfchenweis:
Kein Weg führt zurück zu den Lebenden mehr,
wie meine Zellen, so ist er verwest,
hochgesprengt oder von Gras zugedeckt,
Auch stillstehen kann ich nur für kurze Frist.
 
Zuerst verblassen die Farben sehr rasch,
wie wenn es draußen zu früh dunkel wird,
danach die Konturen, am Ende der Ton,
nur die Berührung hält bis morgens durch.
Wenn es einen Morgen, Auferstehung gibt,
für Körper, für Seele, wenn das möglich ist,
dann lohnt es vielleicht, in Würde zu gehen.
Noch schreie ich nicht. Noch halte ich mich.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaC. K.

minimap