Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Kiss Judit Ágnes: Halálos villanella

Kiss Judit Ágnes portréja

Halálos villanella (Magyar)

„Hogyan létezhet ennyi fájdalom?”
A négy szó, mint a csikk, bőrömbe égett,
mi elhangzott azon a hajnalon.

Mit ér a test? Az ócska-drága rom,
mit oly soká építgettek az évek?
Hogyan létezhet ennyi fájdalom?
   
Csak kérdés van, de nincsen válaszom,
csak Isten ellen súlyos vádbeszédem,
mi elhangzott azon a hajnalon,

mert nem vagyunk több: hulló, sárga lomb,
áramütés alatt vonagló féreg,
hogyha létezhet ennyi fájdalom.

A kártyák mind kiosztva, nincs talon,
Semmim se volt, de megadtam a tétet,
mi elhangzott azon a hajnalon,

és vesztettem. Túl sok volt egy lapon,
anya, nem tudlak megmenteni téged. 
(hogyan létezhet ennyi fájdalom?)

Lehámlott rólad ölelő karom,
ahogy arcodról mállott le az élet.
Mi hangzott el azon a hajnalon?
Hogy nem létezhet ennyi fájdalom.



FeltöltőN.Ullrich Katalin
Az idézet forrásahttp://epa.oszk.hu

Villanella mortale (Olasz)

“Com’è possibile tanto dolore?”
Le parole, come cicca, mi bruciano la pelle,
quelle, che quell’alba furono pronunciate.
 
Cosa vale il corpo? Il caro – logorato rottame,
che per tanto tempo gli anni avevano costruito?
Com’è possibile tanto dolore?
 
Esiste solo la domanda, ma nessuna risposta,
solo l’accusa grave lanciata contro Dio,
quella, che a quell’alba fu pronunciata.
 
perché non siamo altro: fronda gialla cadente,
verme che si contorce folgorato dalla corrente,
se è possibile tutto questo dolore.
 
Tutte le carte son distribuite, non v’è tallone,
non avevo niente, ma ho rilanciato il gioco,
quel che a quell’alba fu pronunciato,
 
ed avevo perso. Avevo giocato troppo alto,
madre, a salvarti, purtroppo non sono in grado,
(Com’è possibile tanto dolore?)
 
Come dal tuo viso si sfaldava lentamente la vita,
così sgusciava via il tuo corpo dalle mie braccia.
Cos’è, che fu pronunciato quell’alba?
Che non è possibile tanto dolore.
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap