Kiss Judit Ágnes: Vindsröjning (Lomtalanítás Svéd nyelven)

a padláson sok lom közt egy napon,
végigrepedve s már félig vakon,
bár nem is kerestem, bevallhatom,
s hogy ő talált meg, már-már azt hiszem,
ő akarta, hogy ráleljek, hiszen
olyan különös hangulatban voltam,
amíg a sok kacat között pakoltam,
ahol úgy véltem, semmi kincsem nincsen,
egyszer csak ott hevert előttem Isten,
hevert megfakulva és megrepedve ­
 
még belenézhettem, mielőtt széthullt cserepekre.

en dag bland all bråte på min vind,
sprucken på mitten, föreföll blind,
fast jag inte letade, jag lovar dig,
det var nog han som hittade mej,
jag tror att sä var hans önskan,
att jag skulle hitta honom,
jag hade en underlig känsla
medan jag rotade i gamla ränslar,
jag trodde att inget av värde fanns,
men, plötsligt, så trädde Gud fram,
han låg där sprucken, färgen skavd,
 
jag hann precis se i hans djup innan han brast och huvudet föll av.