Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kiszely Diána: [It’s good to be a father.] ([Apának lenni jó.] Angol nyelven)

Kiszely Diána portréja
N. Ullrich Katalin portréja

Vissza a fordító lapjára

[Apának lenni jó.] (Magyar)

„Apának lenni jó. Úgy érzed, részese voltál a születésnek, félig meddig te szültél, hiszen ott voltál, és láttad, hogyan fáj a nőnek, te vágtad el a köldökzsinórt, ha merted, a méhlepény megszülésénél és az elvágott részek összevarrásánál már kiküldtek, nem bánod, annak úgy sincs sok köze a gyerekhez. Van egy kis csoda, aki, már ha meglát, izgalomba jön és issza minden mozdulatod, örül neked és szeret téged, sikongat, gügyöget, kitágult pupillákkal nézi szemed szivárványában a pici pöttyöket. Össze van még kötve az anyjával. Aki hirtelen átváltozott régen épült, roskadozó tejtermelő üzemmé. Ezért néha mérges vagy. Nem, a lányodra semmiképp (ha fiú, akkor csöppet). Az anyjára. Na, nem baj. Ott a munka. Meg a haverok, velük úgyis mindig felszabadultabban érezted magad. Az a kis lazítás jár neked. Végül is megéri, csináltál egy gyereket, aki a te örömödre cseperedik majd s tölt el minden okos szava, humora és talpraesettsége büszkeséggel, persze, tőled örökölte, ugyan, van, amit az anyjától, őt viszont te választottad. Apának lenni jó.
Anyának lenni jó. Háromnegyed éven át adod a sejtjeid, hogy egy másik lénynek lehetőséget adhass a földi létezéshez. Látszólag csak egy gömbölyödő has, mert a hányinger, a fejfájás, a rúgások s a súly cipelésének fájdalma, és a törékeny lélek szemmel nem érzékelhető. Nem oszthatod meg mással, mert más nem érzi. Az apja sem. Néha megsimogatja, aztán megy a dolgára. Számára semmi sem változott. Csak büszke, hiszen ezzel férfiassága nyert bizonyítást. Ott van melletted a szülőszobán, néha elbóbiskol, mert nem aludt éjszaka, bár te sem, mert már fáj egy ideje, de most nem tudsz törődni vele, más feladatod van, beavatáson veszel részt, a fájdalom átlök egy másik dimenzióba. Felnőttél. Odaadod magad egy létezőnek, aki tisztává varázsolja a világ összes szennyét. Te vagy és ő van. Ő még szinte te. Majd minden nappal szépen, lassan távolodik. Néha kiszakítódik, amikor olyan dolgokat teszel, amiket nem kellene. Mert fáradt vagy, érzékeny vagy, elszigetelt vagy, magányos vagy. Mert a férfi, aki hozzájárult ahhoz, hogy ennek a kettősnek a részese légy, nem érzi, amit te érzel. Nem figyel oda. Ő még nem nőtt fel. Ő még csak játszik a játékaival, a barátaival, a kedvteléseivel. Rád mérges, mert a dolgok megváltoztak, és néha arcul köpi a kötelesség. Azt nem szereti. Neki csak a büszkeség része kell. Néha megölelgeti, aztán megy a dolgára. Majd megkéred, hogy menjen el. Mert úgy kevésbé fáj. Azt mondja, akarja látni, persze, nagyon szereti. De csak ha épp úgy tartja kedve. Ha éppen fáradt, érzékeny, elszigetelt vagy magányos, csak önmaga fáradtságával, érzékenységével, elszigeteltségével és magányával képes gondolni. Milyen jó apuka, mondta egyszer egy ismerős a lány kitágult pupillájú apjára szegeződő tekintetét és ölelő karjait látva, aki éppen megkapta a sóvárgott apai figyelmet. Nem tudta, hogy az ölelés után ő megy a dolgára, magára hagyva a szeretetet. Mintha még a méhedben lenne, mikor nem oszthatod meg senkivel a folyamatos teremtés gyönyörét és fájdalmát, vinned kell. Egyedül. Ha fáradt, érzékeny, elszigetelt, magányos vagy, akkor is. Ha szakad a gyerek, akkor is. Ha kipattan a szemed, akkor is. Mert nincs más választásod, hiszen szereted. És ha szeretsz, a kötelesség a szeretet részévé válik, nem pedig kemény áldozattá. Persze, két felnőttre szánt súlyokat cipelve idejekorán meggörbül a hát és sérvülnek a szervek. Mégis. Anyának lenni jó. Még akkor is, ha apának is kell lenni közben."
 



FeltöltőN.Ullrich Katalin
Az idézet forrásaKiszely Diána

[It’s good to be a father.] (Angol)

“It’s good to be a father. You feel you’ve been part of giving birth, you’ve done quasi half of it, since you were present and saw how much pain it was for the woman, you cut the navel-string if you were brave enough, when the placenta was delivered and the cut parts were sewn, you had been sent out, you don’t mind it, after all it hasn’t got much to do with the child. There’s a tiny miracle, who – as soon as she can see you – gets excited and hangs on every little motion of yours, is happy about you and loves you, babbles and screams with joy, with enlarged pupils watches the little spots in the iris of your eyes. She’s still tied up with her mother. Who - all of a sudden - changed to be a long ago built, tumble-down milk-producing factory. That sometimes makes you angry. No, never with your daughter (if it’s a boy, then a little bit). With her mother. Well, no problem. There’s your job. And the friends, with them you’ve always felt more relaxed anyway. You deserve that little chilling out. After all it’s worth it, you’ve made a child who’ll grow up to be your pleasure, and all her clever words, humour and smartness will delight you, of course, all these are inherited from you, well, some from her mother, but as a matter of fact, she was chosen by you. It’s good to be a father.
It’s good to be a mother. Three quarters of a year you give your cells to another being to make its earthly existence possible. What can be seen is only a roundish belly, because nausea, headache, the pain of carrying that weight and the fragile soul are invisible to the eye. It can’t be shared with others, because others don’t feel the same. Nor does the father. He sometimes fondles it, then goes about his business. For him nothing has changed. He’s just proud, since he’s proved his masculinity with it. He’s there with you in the labour-room, now and then dozes off, because he hasn’t slept all night, neither have you, because it’s been hurting for a while, but now you can’t care about it, you’re confronted with another task, you participate in an initiation, you’re thrown into another dimension by pain. You’ve grown up. You give yourself to a being that changes all the dirt of this world clean. You are, and she is. Yet she’s almost you. Then day by day she finely and slowly gets farther. Sometimes she gets torn out when you do something you shouldn’t. Because you’re tired, you’re sensitive, you’re isolated, you’re lonely. Because the man who contributed to your being part of this duet doesn’t feel what you do. He doesn’t mind. He hasn’t yet grown up. He still plays with his toys, with his friends, with his pastimes. He’s angry with you, because things have changed, and responsibility sometimes spits him in the face. He doesn’t like it. He only needs the pride-aspect of it. Sometimes he hugs her, then goes about his business. Then you ask him to go. Because so it hurts less. He says he wants to see her, of course, he loves her very much. But just when he feels like it. If he’s tired, sensitive, isolated or lonely, he can just be concerned about his own tiredness, sensitivity, isolation and loneliness. What a good daddy, said an acquaintance the other day seeing the girl’s hugging arms and eyes focused on her father’s enlarged pupils, she’d just received the desired fatherly attention. She didn’t know that after hugging he’d go about his business leaving love behind. As if she was still in your womb, when you can’t share the pleasure and pain of the continuous creation, you must carry it. Alone. Even if you’re tired, sensitive, isolated, lonely. Even if the child falls apart. Even if your eyes pop out. For you have no other choice, because you love her. And if you love, duty becomes part of this love and not a painful sacrifice. Of course, carrying loads meant for two adults makes the back stoop before long and the organs ruptured. And still. It’s good to be a mother. Even if you have to be a father as well.”
 



FeltöltőN.Ullrich Katalin
Az idézet forrásaN. U. K.

minimap