Komjáthy Jenő: Anyámhoz

Beszélj, anyám! Szavad a szív zenéje,

Szivedből szeretet s élet szakad;

Nappalodik a szenvedélyek éje,

Meleg sugárként ömlik szét szavad.

Buzdíts a jóra, ójj a küzdelemben,

Szeretni, hinni ó, taníts meg engem!

Szivedbe Isten lelke költözött…

Áldott vagy te az asszonyok között!

Ragyogjon arcod és ne sírj miattam!

Bár most levert és bús vagyok,

Lesz még idő – ne félj! – midőn dicsőség

Övedzi majd e büszke homlokot!

Te csak szeress, ne legyen semmi gondod,

Vigasz legyen szavad, bár feddve mondod

És drága könnyeiddel öntözöd!…

Áldott vagy te az asszonyok között!

Tenszíved az, mi téged fölmagasztal,

Virágok nyílnak lábaid nyomán,

Termő rügyet bocsát a sziklapadmaly,

Amerre jársz mint égi látomány:

S hol szebb világok tiszta üdve támad,

Te oda szállsz. Kivívtad koronádat,

Körötted minden fénybe öltözött…

Áldott vagy te az asszonyok között!

Üdvöz légy, jó anyám! Malaszttal teljes

Szivedhez járul boldogan fiad.

Szivem remeg, mert üdvössége teljes,

Szivem zokog, de az öröm miatt.

Ó, mert áldás nő az áldás helyén:

Áldott vagyok, méhed gyümölcse, én!

Várnak reánk nem ismert gyönyörök…

Áldott vagy te az asszonyok között!