Kondor Béla: Elfelejteni

Elfelejteni nem lehet, de megfeledkezni
csúnya történeteket fordítva adni
istentelenül bájos igyekvés lenne az.

Szép csókokat visszájárul; halottakat
felfeszíteni és szét; föld alá repül a
néma angyal. Ki kap, és ki adott most?

És ki fog ocsmányabbul pusztulni?
A bűnös adományozó vagy a bűntelen
méla ajándékozott a rosszabbik utcából?

Néha fájdalom a Szépség. Néha
a zengzetes oldódás ottmarad istene
napfényű méhében. Inkább befogad, nem fogan.

S nem születik. Fájás van, meg nyomatékok.
Bénaság egyszerűbb helyeken és a néma
angyal felmeredt hímvesszővel imát mond.

Van teremtés! És zúzmarás fény némely
testekben és fénylő, tiszta papír, és
megfeledkezés; pillájuk lesütő eszközök.

Mint égbolti foltrendszerek, úgy hevernek
e léha, angyali szerszámok piszkos éltünk
lesepert asztalán és rá morzsák, legyek.