Kormos István: Eső esik

Egy meztelen fenekű angyal
vízzel teli kannát rugott föl,
aztán remegő orrcimpával
esőt kiabál pironkodva.

Eső, eső, eső, eső,
lucsokban fürdik a mező,
ajtaján Szent Péter nyikorgat,
gyere csak a szobámba lányom!

Büntetné a rugdalkozót,
az küszöbére térdepel,
nézvén meztelen fenekecskét
hümmög atyásan s félre fordul.
 

Un angelo dal sedere nudo,
rovesciò una brocca piena,
poi con il naso tremolante,
arrossendo, gridò alla pioggia.

Pioggia, pioggia, pioggia, pioggia,
il campo si bagna nella melma,
San Pietro la chiama sulla porta,
figlia mia, vieni nella mia stanza!

Vorrebbe punire la peccatrice,
lei s’inginocchia sulla soglia,
ma vedendo il sederino nudo,
lui borbottando si allontana.