Kormos István: Harang

láttam szomorúságodat
szemedben szomorúságomat

ujjaim vágtató lovak
dobogtak márvány-gerinceden

de hozzám hajtottad fejed
hozzád hajtottam fejem

egy szárnyacsavart ablakot
a szél az utcára csapott

városmajor harangja vert
sötétség pohara betelt

tejfogad koccant mire kell
ez a szerelem mire kell

forgott ég-föld velünk
s tudtuk hogy csak elveszünk

hallgattam gyerek-sírásodat
hallgattad gyerek-sírásomat

your own sadness I had seen
in your eyes my own had seen
 
galloping steed fingers of mine
pounded on your marble spine
 
yet your head on me would lean
and my head on you would lean
 
window of one hinge deplete
wind-gust slammed onto the street
 
bell at the grange pealed as a mark
full to the brim the glass of the dark
 
click of your milk-teeth what is the use
loving with passion what is the use
 
with us sky-earth twisted tossed
by then we knew that we’d be lost
 
to your childish cries I listened
to my childish cries you listened