Kormos István: Jàszol

Hóval jöve Karácsony,
Károlymajort fejbúbjáig belepte;
a kimlei ács: Józsep úr
toporgott ajtónkban köhentve.
Ment istállónkba nagymama,
sajtár forró vízzel ment nagymama,
ha sajtárt nem visz, nyoma sincs a hóban.

Utána ment az ács meg a kölök.
Lámpát emelve a jászol előtt
állt nagymama, Samu szamarunk horkant,
fölágaskodtam: Zöld Erzsi fejőslány
feküdt a szalmán, gyöngyös veritékben,
csak ennyit nyögött: „Fiúnk született.”
 

Natale venne con la neve,
Coprì, il magione di Károly fino la cima;
il carpentiere di Kimle: il signor József
tossendo scalpitava davanti la porta.
Andò la nonna nella stalla,
portando dentro la secchia acqua bollente,
senza portarla non ne avrebbe lasciato orme.

Dietro di lei il carpentiere e il ragazzo.
Davanti la mangiatoia, con il lume alzato,
la nonna si fermò, sbuffò Samu il somaro,
mi son sollevato: Zöld Erzsi la mungitrice,
giaceva sulla paglia, immersa nel sudore,
gemette solo tanto: “Ci è nato un figlio.”