Kormos István: Kását fújok tenyeremben

Jegenye nőtt a Tejúton,
holt öcsémmel kivagdalom,
elhasítunk hét hasábot,
hét felhőből varrunk zsákot.

Zsákban a fám foszlott köddé,
dérré, füstté, harmatgyönggyé,
kályhám fuvint hideg szájjal,
torkán ki-be korom szárnyal.

Öcsémnek már nem kell a fa,
jó meleg a koporsója,
s aki fát vesz angyal-pénzen,
kását fújjon tenyerében.

Sulla Via Lattea cresciuto un pioppo,
lo abbatterò col mio fratellino morto,
poi ne staccheremo sette ceppi,
da sette nuvole cuciremo sacchi.

Nel sacco la legna si dissolve,
In nebbia, fumo, perle di rugiada,
con bocca fredda soffia la stufa,
fuliggine passa nella sua gola.

Al mio fratello non serve più legna,
La sua bara è bella calda,
chi coi soldi degli angeli compra legna
che nel palmo soffi’ la polenta.