Kormos István: Klári, nyár, csönd

Lábad elé feküdt a tócsa,
gyöngye a cipődön ragyog,
madárszél röppen a kezedre:
körülcsipogja alakod.

Halott apád volt-nevetését
utánozod ügyetlenül,
öngyilkos körte hull az ágról,
fűben toccsanva elterül.

Mondj valamit, mondj valamit,
nyár és csönd gyantája csepeg,
elaludnék, kavics a tóban,
dunyhamelegben a gyerek.

La flaque s'est couchée à tes pieds,
sur tes souliers sa perle brille,
un vent d'oiseau vole sur ta main :
autour de toi volent ses trilles.

Le rire-antan de ton père mort :
singé maladroitement,
de l'arbre tombe un fruit suicidaire
et, flasque, dans l'herbe s'étend.

Dis quelque chose, dis quelque chose,
résine fuit, silence fond,
je dormirais, caillou dans l'étang ;
enfant sous un chaud édredon.