Kormos István: Klári, nyár, csönd

Lábad elé feküdt a tócsa,
gyöngye a cipődön ragyog,
madárszél röppen a kezedre:
körülcsipogja alakod.

Halott apád volt-nevetését
utánozod ügyetlenül,
öngyilkos körte hull az ágról,
fűben toccsanva elterül.

Mondj valamit, mondj valamit,
nyár és csönd gyantája csepeg,
elaludnék, kavics a tóban,
dunyhamelegben a gyerek.

Pozzanghera davanti ai piedi tuoi,
Le sue perle brillano sulla scarpa tua,
sulla mano tua vento - uccello vola:
cinguetta intorno alla tua figura.

Stai imitando maldestramente
la risata di tuo padre defunto,
dal ramo cade una pera suicida,
si distende nell’erba tonfando.

Dimmi qualcosa, dimmi qualcosa,
cola la ragia dell’estate, del silenzio,
vorrei dormire, sasso nel lago,
bambino al caldo del piumino.