Kormos István: Leltár

Azt hittem, ebben-abban lesz szavam,
nem országos, csak egy embernek szóló,

de kezemre ütöttek,
tenyérrel szájon csaptak,
hátulról elbuktattak,
fejem víz alá nyomták.

Sétálni sistergő parázson
megtanultam: lehet.
Elviselem magányom:
rámégett ingemet.

Credevo, di poter’dire la mia su alcune cose,
Non per la nazione, rivolto solo a un uomo,

ma ho preso botte sulla mano,
col palmo ceffoni sulla bocca,
mi fecero inciampare di dietro,
mi misero la testa sott’acqua.

Imparai a passeggiare sulla
brace ardente: è possibile.
Sopporto la mia solitudine:
la camicia bruciata addosso.