Kormos István: Szegény Yorick

Halálon túl kicsit

mondjuk ötszázöt évvel

senki nem tudja rólam

hogy én valék Yorick

koponyám partra vetve

fűrésszel elfelezve

egy jó öreg sírásó

pohárnak kinevez

széléről kortyint fecske

Hajha barátaim

akkor már ti se lesztek

Valaha magyarul

éneklő nyelvemet

árva ükunokáim

a kutyának se mondják

mert nyelvem elrohad

szívem is elrohad

mivelhogy aki élt

rohad egy miccenésre

Dunnyogtam nagymamának

tarló tű-tengerén

mezítláb átszaladtam

lábam csont dobverő lett

ujjam a betűkön

motozgatott riadtan

sillabizálva ó-

s újtestamentumot

térdeltettek sarokba

nagy vödröket cipeltem

vállam kulcscsontja orsó

térdemben stroncium

Sakkoztam veletek

röhögtem veletek

ha ültem veletek

nem voltam veletek

Báthory utca 8

nyaktilóm fabrikáltam

csak elértem gyalog

Atlanti partokat

Kormos családnevem

anyámtól örököltem

keresztelésben Istvánt

mint ama vértanú

sok néven szólitottak

Pistika Piska Pista

utóbbi főleg lónév

volt amig lovak voltak

Cicelle Cormieux

végül csak Yorick voltam

azaz szegény Yorick

Some time beyond my death

say five hundred and five years

no one will know of me

that I Yorick endured

my skull being cast aside

cross-sectioned with a saw

a worthy gravedigger

will designate it cup

martins will sip from its brim

Alas my friends

you won't be around yourselves

My tongue which long ago

sang in Hungarian

orphaned descendants know

can't even call a dog

that tongue of mine is dust

my heart a handful of earth

for everything which lives

rots at a dither

To grandma I would chatter

I ran barefoot across

the stubble's needled sea

my feet drumsticks of bone

my clumsy finger fumbled

alarmed over the print

unravelling the Old

and the New Testament

I had to kneel in a corner

to drag big pails about

my collarbone a yoke

strontium in my knee

I played at chess with you

guffawed so much with you

when sitting down with you

I could not be with you

at 8 Báthory Street

knocked up my guillotine

but nevertheless I reached

Atlantic shores on foot

Kormos the surname which

my mother handed down

István a martyr's name

I gained at christening

since then I have been called

Pistika Piska Pista

the last a horse's name

as long as there were horses

Cicelle Cormieux

plain Yorick in the end

that is to say poor Yorick