Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kosztolányi Dezső: Ádám

Kosztolányi Dezső portréja

Ádám (Magyar)

Most sokszor gondolok arcodra, Ádám,
Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem
S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán
Feléd lóbázom csüggeteg kezem.

Papagáj s tigris közt csúf ember-állat,
Kire kövér kenyérfa bólogat,
Körömmel vakarod vörös szakállad
S úgy képzelem, hogy véres a fogad.

Ó első Ember... ó fájdalmak útja...
Te vagy a szennyes óceánnak kútja,
Amelyből fájó sorsomat öröklöm.

Bár láthatnálak színről-színre téged,
Hogy most, mikor könny, átok és jaj éget,
Őrjöngve az arcodba vágjam öklöm.

1915



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.epa.hu/00000/00022

Adamo (Olasz)

Adamo, faccio spesso un pensiero sul tuo viso,
Mio mesto antenato, perché l’esistenza, mi duole
Il mio nome è: Uomo. Sul letto servile dell’affanno,
La mia mano sconsolata verso di te sto dimenando.
 
Uomo – animale laido tra un pappagallo e una tigre,
Sopra di me ondeggia il grasso albero di pane,
Stai grattando con le unghie la tua barba fulva,
E m'immagino, che tu abbia il dente sanguinante.
 
Oh, primo  Uomo…  oh, via del dolore…
Tu sei il pozzo, del  lurido oceano,
Da cui ho ereditato il mio destino doloroso.
 
Mi piacerebbe incontrarti, faccia a faccia,
Or’ che brucio di lacrime, dolori e dannazione,
Per sbatterti  furiosamente in faccia il mio pugno.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap