Kosztolányi Dezső: Üllői-úti fák

Az ég legyen tivéletek,

     Üllői-úti fák.

Borítsa lombos fejetek

szagos, virágos fergeteg,

     ezer fehér virág.

Ti adtatok kedvet, tusát,

ti voltatok az ifjuság,

     Üllői-úti fák.

Másoknak is így nyíljatok,

     Üllői-úti fák.

Szívják az édes illatot,

a balzsamost, az altatót

     az est óráin át.

Ne lássák a bú ciprusát,

higgyék, örök az ifjuság,

     Üllői-úti fák.

Haldoklik a sárgult határ,

     Üllői-úti fák.

Nyugszik a kedvem napja már,

a szél busan dúdolva jár,

     s megöl minden csirát.

Hova repül az ifjuság?

Feleljetek, bús lombu fák,

     Üllői-úti fák.