Kosztolányi Dezső: A lelkem oly kihalt, üres

A lelkem oly kihalt, üres,

mint éjjel a tükör.


Holtan világít egymaga

a bűvös fényű kör.


Ő látta hajdan a napot,

a májusi eget.


De most belé az árvaság,

a semmi integet.


Elmegy, ki látja itt magát,

a táj is elenyész.


Övé a csönd, az éjszaka

s meghal, ki belenéz.

Sufletul îmi e stins, gol,

oglindă nocturnă.


Lucind moartă, e un cerc

cu fascicol magic.


Ea văzu soarele

și cerul de mai.


Dar acum orfană, zvârlind

semnale de nimic.


Se duce cel ce s-admiră,

ținutul piere.


Care s-admiră, cu tihnă,

cu beznă moare.